Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az oldal mottója lehetne:

 

 

„NEM KELL MINDENKINEK TENYÉSZTENI! NEM KELL MINDEN KUTYÁVAL TENYÉSZTENI! ÉS NEM KELL MINDENKINEK KUTYA SEM!” (by Kasza Gabriella)

 

 

Egy kérdés, ami mostanában aktuális téma, amiről beszélni KELL.

 

Manapság egyre divatosabbá vált az un. törzskönyv nélküli kutyák „előállítása”.

 

A szuka tulajdonosok különböző indokok miatt (egészségügyi ok, pénz, hogy legyen utána legalább egy utód, akit megtartanak, stb.) fedeztetik a kutyájukat – nem számolva a kérdés valós hátterével.

 

Ezt is szem előtt kellene tartani:

„… a kannak is legyen öröme a fedezésben - a szuka egészségének jót tesz, ha anya lesz.”

Ez a két mondat természetesen nem állja meg a helyét!

A szuka is és a kan is éppoly tartalmas életet élhetnek, és megöregedhetnek anélkül is, hogy szexuálisan aktívvá válnának. Ha csak azokra a különböző komplikációkra gondolunk, melyek a vemhesség, szülés és a szoptatási idő alatt felléphetnek, egyértelmű, hogy a tenyészállatokat egy nem elhanyagolható rizikónak tesszük ki.

Nem biztos, ha új kiskutyát szeretnénk, akkor annak feltétlenül a már meglévő kutyánktól kell származnia! Egy alom lehozásánál nem szabad, hogy ez legyen egyetlen indok. Barátunk egyszeri és megismételhetetlen! Azért mert a kicsi a saját kutyánktól származik, még nem biztos, hogy viszont látjuk benne azokat a tulajdonságokat, amiket annyira szeretünk a jelenlegi kutyánkban.

 

Egy alom létrehozása rengeteg fáradtsággal és felelősséggel jár. Aki jó munkát akar végezni, az nem sajnál erre pénzt és időt fordítani. Az a szívét, és lelkét is beleadja, hogy később majd emelt fővel tekinthessen vissza.

 

Kiskutyák sok helyen születhetnek: a TENYÉSZTŐ-től, a gátlástalan pénzhajhászig. A skála elég széles, sok féle hozzáállást magában foglal.

Az un. „kiskutyagyárosokra” nem érdemes túl sok szót vesztegetni, úgy gondolom, ez mindenki számára egyértelmű kategóriát takar.

Megjegyzendő, hogy a szaporítóknál is születhetnek törzskönyves kölykök, ám a minőség sokszor kifogásolható, és a későbbiekben sok bosszúság érhet bennünket (pl.: felülbélyegzett törzskönyv, küllembeli komoly hiányosság, betegségek).

 

Ha kölyköt szeretnénk venni, legjobban akkor járunk, ha azt „A TENYÉSZTŐ”-től vásároljuk.

 

De hogyan is ismerhetünk rá?

 

Ő az, aki szem előtt tartja a fajta érdekeit az egészség, a személyiség és a standard tekintetében. A tenyésztő feladatainak körébe tartozik, hogy a kölykök jó helyre kerüljenek, biztosítva legyen, hogy a fiatal kutyák optimálisan fejlődhessenek. A tenyésztő partnere a jövőbeni kölyöktulajdonosnak, segít a megfelelő felnevelésben, a kisebb és nagyobb problémák megoldásában.

Nem „zsigereli” ki a kutyáit - egymás utáni tüzeléskor nem fedezteti a szukát, a kannal nem fedeztet egy hónapban háromnál többször - időt hagy a regenerálódásra.

Ha ellátogatunk a tenyészetébe, akkor láthatjuk, hogy kutyái (a kölykök és a felnőttek is) egészségesek, gondozottak, jó kedélyűek, megfelelő körülmények közt vannak tartva. Bizalommal fordulnak gazdájuk felé, élénkek, vidámak – az idegennel szemben kiegyensúlyozottan viselkednek (nem félősek, nem agresszívek).

A kennel tulajdonosa a kutyái külleméről és viselkedéséről alapos tájékoztatás nyújt. Az általa tenyésztett fajtával kapcsolatban kérdéseinkre pontos, átfogó válaszokat ad. Biztosítja, hogy kenneljét (akár többször is) megnézhessük. Betekintést nyúlt a nála született almok életébe – láthatjuk, hogy valóban nyomon követi a kölykök fejlődését.

 

Tenyészteni csak küllemileg szép és típusos, jó temperamentumú, munkaadottságú és diszpláziaszűrt, jó genetikai háttérrel rendelkező kutyákkal szabad. Ezen kívül a tenyésztőnek komoly elméleti és gyakorlati tudással is rendelkezni kell!

 

Ezek lennének az ideális feltételek.

 

 

Ezzel szemben:

 

A törzskönyv nélküli kiskutyánál már (papírok híján) a genetikai háttér eleve kiesik. Ha a szülők esetleg rendelkeznek is okmányokkal, a kölyök gazdája már nem biztos, hogy nyomon tudja követni a családfát (sok esetben a törzskönyves kutya gazdája sem emlékszik a felmenőkre, de ott van a hivatalos papír, ahol utána tud nézni a rokonságnak).

Papírok nélküli kutyák párosításánál soha nem lehetünk biztosak abban, hogy esetleg nem közeli rokonoktól hozunk le almot.

 

 

Azt, hogy küllemileg mi szép és típusos, a kiállítások és a tenyészszemle hivatott eldönteni. A bíró döntése sokszor szubjektív, ám mivel a fajta ismerete szükséges a bírói tevékenység végzéséhez, így ő valószínűleg jobban látja a hibákat és értékeket, mint a laikus, kutyáját imádó gazdi.

Természetesen a törzskönyv nélküli kutyák - papírok hiányában - ezeken a megmérettetéseken nem tudnak részt venni.

 

Szinte minden kutyának érdemes lenne legalább alapszinten látogatni a kutyaiskolát. Itt általában a gazdi komoly segítséget kaphat kutyája nevelésében, az állat viselkedésének megítélésében. Egy olyan kutyánál, aki a munkakutya kategóriába van sorolva, illik legalább készség szinten munkatevékenységet mutatni (még ha a gazdi és a nebuló nem is jut el a vizsga szintig), ez a tovább tenyésztésnél szintén mérvadó!

 

Sajnos még a mai napig van olyan tenyésztő, aki úgy vesz tenyésztésbe kutyát, hogy diszpláziára nem szűreti meg. Ez igen nagy hiba! Tudomásul kell vennünk, hogy a corso a diszplázia szempontjából a terhelt fajták közé tartozik! A tünetek a diszplázia kialakulási sajátosságai miatt általában csak fél éves kor körül jelentkeznek, amikor a kölyök már beilleszkedett egy család életébe. 

A tenyésztő pedig arra hivatkozik, hogy a kölyök szülei „milyen szépen mozognak”, mennyi eredményük van.

 

 

„A TENYÉSZTŐ”-nek az áll érdekében, hogy kennel neve ne legyen összehozható olyan almokkal, amelyek beárnyékolhatják az etikát, és komoly morális kérdéseket vethetnek fel.

 

 

Néhány kívülálló véleménye a teljesség igénye nélkül:

 

„Mi amióta elhoztuk …-t, sokan kérdezték, hogy mikor lesz kiskutya. Mondtam, hogy nem lesz. Nem értik, hogy miért. Már azt mondom, hogy nincs rá időm. De hát arra mennyi idő kell?! Kihordja az a kutya, meg neveli is, amíg el nem viszik. Aha, persze. Lehet, hogy már mondtam ezt is, az egyik rokonom azt is mondta, hogy ez állatkínzás, mert hát a kutyáknak sokkal rosszabb tüzelési időszakban, miért kínozzuk őket. Mondtam, hogy az szerintem még nagyobb állatkínzás, hogy ott lesz esetleg 7-8 kiskutya, abból 4-5 elkerül rokonokhoz, a többit meg kirakom a főút mellé. Már miért raknám ki?! Mondom, hogy azért, mert nem tudok velük mit kezdeni. Jaj, hát odaadod valakinek. Ja, persze! Egyszerű!!! És ezek tanult emberek ...”

 

„Amikor én végül is megvettem a kutyákat, a tenyésztőnek természetes volt, hogy felhívta a figyelmemet a kutyák esetleges küllembeli hibáira, ellátott tartási és etetési tanácsokkal. Kérte, hogy folyamatosan tájékoztassam a kutyák fejlődéséről, többször megnézte őket, és nem utolsó sorban a kutyákkal együtt átadta az oltási papírokat eredeti származási lapokat. Fel se merült a gondolat egyikünk fejében sem, hogy nyolc hetes kor előtt hozzam el őket.

Ami engem meglepett: a vétel előtt megkért, hogy lehetőleg többször is személyesen látogassam meg, és nézzem meg a kis és nagy kutyákat, ill. a tartási körülményeket, na és nem utolsó sorban ismerjük meg egymást, legalább egy picit (ezt egyébként más tenyésztők is kérték).

Lehet nekem volt szerencsém, de én ezt tartom normális tenyésztői viselkedésnek.”

 

„… nekem eszembe sem jutna soha, hogy kiállításra menjek kiskutyát keresni. Ha felmész egy tenyésztő honlapjára úgyis ott vannak az eredmények, de annál sokkal több: pl. dp-szűrés, szülőkről képek, tenyésztői filozófia...”

 

„A tenyésztők közül egyre többen esnek kétségbe, hogy mi lesz a corso-val, ha sokan csak a szülők kinézete alapján hoznak le almokat. Sajnos sok a dp-s kutya és még szűrt szülőktől is, ezt kellene idővel leszorítani egy vállalható minimumra.”

 

„Az ismerőseim, de még a barátaim közül is sokan felteszik a kérdést: Miért testvéreket vettem, így nem lehetnek kölykök? És ritka az, aki megérti, hogy nem is szeretnék, mivel ilyen szándékom sose volt. Még ha nem is tökéletesek, nekem ők a legszebbek, és ami még fontosabb egészségesek.”

 

 

Egy tenyésztő véleménye:

 

„Rengeteg kutyamentő szervezet küzd a leadott, kidobott kutyák megmentéséért. Érdekes módon a menhelyes kutyák 90%-a törzskönyv nélküli.

Vajon miért van ez így? Mert olcsó húsnak híg a leve, vagyis az ilyen kutyák döntő többségét a saját gazdájuk sem tartja értékesnek. Ha pedig a tkv nélküli kutyus gyönyörű lesz felnőtt korára, akkor meg az a szívfájdalom, hogy nem tudja megmutatni a tulajdonos egy kiállításon, vagy nem tudja tenyészteni ...

A másik (és számomra dühítőbb), hogy elképzelésem sincs, hogyan lehetne megállítani ezeknek a szaporítóknak a FAJTÁRA NÉZVE ROPPANT KÁROSÍTÓ ügyködését!

20.000 Ft egy fedezésért?  40.000 Ft egy kölyök? 

Könyörgöm! Ha elhivatott tenyésztőként a vérfrissítés miatt kimegyek külföldre 1.000 euróért fedeztetni, akkor 1 kölyökre csak a fedeztetés árából 50.000 Ft jut, és ebben még nincs benne a kiutazás és a szállás költsége! Az anyakutya és a kölykök költségeit még csak szóba sem hozom most!

Ha az embereknek valóban csak a kölyök minél olcsóbb ára számít (mert lehet, hogy tényleg lelkes, de szegény), akkor a TENYÉSZTŐK minek görcsöljenek? Akkor elég ebben az országba egy-két kan, azzal minden szukát be lehet fedeztetni, hisz a vevőt nem érdekli a törzskönyv ... Csak legyen egy tünci-bünci kölyökkutya, aminek a "fajtája" cane corso.

Aztán ha kiderül, hogy beteg, csúnya, ideggyenge, stb, mehet a menhelyre, az utcára, a sutba ...

A corso nem egy divatfajta. Nem való mindenkinek. Nagytestű, sok pénzt felemésztő kutyák, ha mindent megadunk nekik.

Nevelni kell őket, ami időigényes.

A szaporítók viszont magasról tesznek erre az egészre. Nekik 20.000 Ft pont elég.

A tenyésztő meg gebedjen meg - magának választotta a baját.

Bármely fajtában rengeteg az olyan ember, aki csak 1-2 almot akar lehozni, mindenféle okból (pénz, orvosi "jó tanács", stb).

Sok szuka tulajdonos hívott már fedeztetés miatt, és a leghalványabb sejtelmük sem volt mi az, hogy dp-szűrés, vagy más alapvető dologról (féreghajtás, táplálás, stb).

A kutyák tartásáról is rengeteget kellene beszélni, írni, akár unásig, mert a kiállítás szajkózása csak egy rózsaszín szemüveget ad az emberekre, amin keresztül nem látják a show-kutyák valós értékét!

Nekik KELL a megfelelő iránymutatás, mert fogalmuk sincs, mennyi kárt okoznak egy fajtában!

 

Mindennek ellenére azt gondolom, hogy itthon is vannak olyan tenyésztők, akik tudatosan, javító szándékkal tenyésztenek, nem a pénz miatt.”

 

 

A felelősségteljes állattartás kérdéskörbe szerintem mindenképpen beletartozik az is, hogy még a kiskutya elhozatala előtt alaposan nézzünk utána, hogy honnan és kitől vásárolunk kölyköt!

Sajnos manapság sokan nem állunk úgy, hogy egy kiskutya megvételére komoly összeget áldozzunk.

Viszont arra is gondolnunk kell, hogy a kutyára fordítandó költségek tekintetében a vételár csak egy kis hányadát képezi a ráfordításnak!

Vásárlás előtt készítsünk kimutatást a kiskutyával kapcsolatban várható kiadásokról (sok tenyésztő szívesen segít ennek összeállításában) – és ennek tükrében eldönthetjük, hogy valóban szükségünk van-e a kölyökre, gond nélkül el tudjuk-e majd őt látni! Egy tervszerűen kivitelezett kölyök vétellel sok gondtól és bosszúsától kímélhetjük meg magunkat.

Felnőtt kutyánk tenyésztésbe állítása előtt pedig alaposan győződjünk meg arról, hogy az állat ténylegesen megfelel-e azoknak a kritériumoknak, amik ahhoz szükségesek, hogy a későbbiekben büszkék lehessünk a tőlünk kikerült kölykökre és azok gazdáira!