Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit egyen a vemhes szuka?

2008.01.29

Ez idő tájt a szuka számára szükséges tápanyagok nemcsak szervezetének fenntartását szolgálják, hanem az embriók fejlődését és növekedését is. Éppen ezért a szukát szinte már a párzás pillanatától kezdve úgy kell etetni, hogy főképpen a fehérjéket, az ásványi sókat és a vitaminokat tartalmazó táplálékok arányát növeljük. A legjobban felszívódó fehérjék a húsban és a tejtermékekben találhatók. A magzatok fejlődéséhez szükséges ásványi sókat ideális eloszlásban a csont tartalmazza. Amennyiben a szuka kondíciója elfogadható, akkor nagyjából ugyanolyan kalóriaértékű táplálékkal etessük a vemhesség első két-három hete alatt, mint amennyit a fogamzás előtt fogyasztott, de mindenképpen növeljük a magas biológiai értékű fehérjék - például a hús, a főtt tojás stb. - arányát, mert a magzatok fejlődéséhez elsősorban fehérjére van szükség. Az élelmiszeradagot - az állatorvos útmutatásai alapján - A- és D-vitaminokkal, valamint ásványi anyagokkal egészítsük ki.

 

A vemhesség második felében a szuka körülbelül 50 százalékkal többet eszik, mint korábban, ugyanis ekkortól lesz rohamos a magzatok növekedése. Ezért ilyenkor már naponta legalább háromszor etessük, hogy egy-egy étkezés alkalmával ne terhelje túl a gyomrát. A táplálék összeállításánál, mennyiségének meghatározásánál mindenképpen vegyük figyelembe, hogy nem szabad az állatot túletetni, mert könnyen elhízhat, fáradékonnyá, nehézkessé válhat. Az ilyen szuka ellése elhúzódhat, ez pedig a magzatok pusztulásához, sőt olykor még az anyakutya elhullásához is vezethet. A hiányos táplálás természetesen legalább olyan veszélyes, mint a túletetés! A szuka vérmérsékletét és az alom valószínű nagyságát ugyancsak próbáljuk jó előre figyelembe venni. A kisebb termetű ebek néha csupán egy vagy két kölyköt hoznak ugyan a világra, de számukra már ez is meglehetősen nagy megpróbáltatás! A kisebb termetű fajták egyedeinek energiaszükséglete testtömeg/kilogrammonként ugyanis viszonylag nagy, s ha nem táplálják őket megfelelően, akkor még egy vagy két kiskutya tejigényét sem képesek kielégíteni. A nagy termetű szukáknak ugyancsak sok táplálékra - normális napi tápanyagigényük két-háromszorosára! - van szükségük, ha nagyobb számú utódot várunk tőlük. Megfigyelték, hogy ha a vemhes szukát rossz minőségű koszton tartják, kölykein könnyebben alakulnak ki különféle bőrbetegségek (például a demodikózis). Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a külső és belső paraziták invázióját sem. Fontos, hogy a tenyésztő ismerje az adott fajta "növekedési sebességét". A kölyökkutyák elégtelen, lassú fejlődése ugyanis a legtöbb esetben a vemhes szuka rosszul összeállított étrendjére vezethető vissza.

 

 

A SZOPTATÓS SZUKA ETETÉSE

 

A szoptatós szuka energiaszükséglete jelentősen megnövekedik, hiszen az anyatejjel nagy mennyiségű fehérjét, zsírt, ásványi anyagot választ ki. Ennek pótlásáról gondoskodni kell. Ami a táplálék mennyiségét illeti, az állat ilyenkor körülbelül kétszer, háromszor annyit eszik, mint a vemhesség előtt. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne adjunk a szukának túlzottan nagy adagokat, illetve székrekedést előidéző táplálékot. Ezzel ugyanis könnyen előidézhetjük a hasfal és a hasizmok renyhülését, aminek az a következménye, hogy a has nem nyeri vissza eredeti rugalmasságát, hanem petyhüdt, lelógó marad. A szuka napi ételmennyiségét éppen ezért osszuk fel legalább 3-4 részre, és úgy kínáljuk neki. A tejképződésre serkentően hat a tejbe áztatott zabpehely, amihez foszforsavas meszet is adhatunk. Ezen kívül dara- és liszt-, valamint húslevessel etethetjük a szoptatós szukát, amelybe apró húsdarabokat vágunk. Sok tejet semmiképpen se adjunk, mert az anyakutya - kicsinyeivel egyetemben - bélhurutot kaphat. 3-4 nap után ezt a diétás kosztot "masszívabb", fehérjedús ételek válthatják fel. Persze, továbbra is adjunk elegendő kalciumot és foszfort, valamint csontot, mert a szukától a tejjel egyetemben nemcsak a tápanyagokat vonják el a kölykök, hanem jelentős mennyiségű ásványi anyagokat is. A születés utáni első időszakban egyébként a kiskutyák egyetlen tápláléka az anyatej, amely tartalmazza az apróságok fejlődéséhez, gyarapodásához szükséges összes elengedhetetlen tápanyagot. Ahhoz, hogy elegendő teje legyen az anyakutyának, megfelelő mennyiségű állati fehérjét, zsírokat, szénhidrátot, vitaminokat és ásványi anyagokat kell kapnia. Nem teljes értékű táplálása a tejképződés csökkenéséhez, a tejelési időtartam megrövidüléséhez, esetleg a tej összetételének a megváltoztatásához vezethet.

Egy közepes termetű, 27-30 kilogramm testtömegű szuka átlagos tejtermelése a tejelés egész időszakában 26-36 liter között ingadozhat. Ez a mennyiség természetesen függ az állat kondíciójától, továbbá a táplálási és tartási körülményektől. A kölyköket 4-5-6 (szukától is függ) hetes korban kell elválasztani az anyjuktól. Ezt természetesen fokozatosan hajtsuk végre: eleinte 1-2 órára, majd egyre több időre, az utolsó 2-3 napon pedig már csak éjszakára engedjük a kiskutyákat a szukához.

 

 

SZOPÓS KÖLYKÖK KIEGÉSZÍTŐ TÁPLÁLÁSA

 

A szopós kölykök kiegészítő táplálásának jelentőségét sajnos gyakran még ma sem értékelik kellően a tenyésztők. Mindent az előkelő származástól várnak. Holott a szakszerű és intenzív táplálással gyorsíthatjuk a kölykök egészséges fejlődését, növekedését. "Első osztályú" almot csak idejében alkalmazott és szabályozott póttáplálással nevelhetünk fel! Egyes szakkönyvek szerint kisebb alomszám esetében (4-6 tagú alom) a 12-14. naptól, nagyobb számú alomnál (8-10 kiskutya) a megszületés utáni 7. naptól kiegészítő táplálékkal kell ellátni a kiskutyákat. Pótlásként kissé felmelegített "feles" tehéntejet ajánlanak és - hogy ennek összetételét közelítsük az anyakutya tejének összetételéhez - azt javasolják, hogy minden fél liter tejbe tegyünk egy nyers tojást. Ma már kiváló tejpótló szereket lehet kapni, amik összetétele teljes mértékben megfelel a szuka tejében lévő alkotóelemeknek. Kezdetben 24 óra alatt egyszer, kétszer, kéthetes koruktól kezdve 4-5-ször adjunk póttáplálékot a kiskutyáknak. A "pótlékot" eleinte cumisüvegből kapják a kölykök, 2,5-3 hetes koruktól pedig már arra szoktassuk őket, hogy tálból egyenek. Csak akkor cumiztassunk, ha feltétlen muszáj, ugyanis a helytelenül cumiztatott kölyök levegőt nyelhetnek, ami a kicsik elhullásához vezethet!

Az ellés utáni 5. héttől kezdve az anyakutya tejmennyisége fokozatosan csökken, a fejlődésben lévő kölykök viszont mindinkább követelőzőbbek lesznek. Ezért egyre rövidebb időszakra kell korlátozni a szoptatást. Különben is, ha a kiskutyák gyakrabban akarnak szopni, anyjuk rendszerint rájuk mordul. Ebben az időszakban az anyatejen kívül már más élelmet is adjunk a kölyköknek, és fokozatosan kezdjük őket elválasztani - kb. 4-5 hetes korukban. Ekkortájt, vagy még korábban a kicsiknek jó minőségű tápszerekből kásaszerű keveréket adhatunk. Ezt a félszilárd táplálékot alacsony tálba helyezve etessük. Ha a kiskutya száját az élelemhez érintjük, akkor az rendszerint hamarosan felszürcsöli. A legtöbb kölyköt hathetes korában vagy akár már korábban is teljesen elválaszthatjuk az anyjától. Ahogy az apróságok növekednek, a száraz vagy lágy, nedves táplálék mennyiségét arányosan növelhetjük. A tejet húslével, húslevessel, esetleg vízzel helyettesíthetjük. A táplálékhoz apróra vágott nyers vagy főtt marhahúst és kis mennyiségű olajat vagy zsírt adagolhatunk. A nyers tojássárgája jótékony hatású, de tojásfehérjét - legalábbis nyersen - ne egyen a kölyök. Egész tojást csak főzve adjunk neki!

 

 

ÁRVÁN MARADT KÖLYÖKÖK FELNEVELÉSE

 

A kölyökkutyák életesélyeivel foglalkozó vizsgálatok adatai szerint az újszülöttek mintegy 30 százaléka nem éri el az elválasztási kort. Az elhullás okainak elemzése legáltalánosabban arra utal, hogy a kicsinyek nagy részét megfelelő mesterséges táplálással meg lehetett volna menteni.

A leggyakoribb halálokok: a szoptató szuka kimúlása; a tejelválasztás részleges vagy teljes hiánya; több kölyök megszületése, mint amennyit a szuka megfelelően gondozni és táplálni képes; emlőgyulladás; méhgyulladás; bizonyos gyógyszerek káros hatása a szuka tejére és ezen keresztül a kiskutyákra stb.

Gyakran okoz halált a kölykök lehűlése is. Az újszülöttek hőszabályozási mechanizmusa ugyanis gyenge, s emiatt állandóan melegben kell tartani őket. A kicsiknek kb. 29-32 °C fok hőmérsékletre van szükségük, életük első 5 napja során. A következő héten a hőmérséklet 27 °C-ra, a 4. és 6. hét között pedig 24 °C-ra csökkenhet. Hathetes koruk után a kiskutyáknak már 21 °C is elegendő ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Az ellető ól megfelelő fűtését infravörös lámpákkal könnyen megoldhatjuk (a lámpák köré helyezzünk védőrácsot!). Ha a kiskutyákat valamilyen oknál fogva együtt nevelik, nincs szükség túl magas külső hőmérsékletre, hiszen egymást melegítik.

Az árva kölykök táplálásának egyik legnagyobb problémája a megfelelő összetételű tej elkészítése. A tenyésztők által olykor "összekutyult" tej alacsony zsír- és magas tejcukortartalma miatt gyakran okoz súlyos hasmenést, melynek következtében a kölykök gyorsan kiszáradhatnak, illetve lesoványodnak. A szukatej összes szárazanyag-tartalma mintegy kétszer annyi, mint a tehéntejé, szénhidráttartalma viszont alacsonyabb. A tehéntejben kevés a fehérje és a zsír, tehát önmagában nem alkalmas a kölyökkutyák táplálására! Feljavítása érdekében zsírt és fehérjét kell hozzáadni. Kitűnő táplálékhelyettesítő a kecsketej, amely megközelítően azonos összetételű a szuka tejével. Jól tárolható, nem igényel keverést vagy egyéb anyagok hozzáadását sem, sajnos beszerzése meglehetősen nehéz. Egyes szerzők a következő összetételű folyékony táplálékot ajánlják: 800 ml tehéntej, 200 ml tejszín, 1 tojássárgája, 6 g gőzölt csontliszt, 3000 NE (nemzetközi egység) A-vitamin, 500 NE D-vitamin. Ezt összekeverik és hozzáadnak 4 g citromsavat, hogy megsavanyítsák. Itt szintén javasolt a fentebb említett tejpótlószerek beszerzése! Az így összeállított "koktéllal" három hétig naponta hatszor vagy ötször etetik a kiskutyákat, egészen addig, amíg önállóan nem esznek. Más források szerint viszont egy hónapos koráig naponta háromszor kell etetni, mégpedig nyolcórás időközönként, naponta kétszer 1 -2 hónapos kor között, végül naponta egyszer kéthónapos kor után. A kiskutyákat ébresszük fel etetés előtt, hogy üríthessenek. Ha nem vizelnek automatikusan a felébredés után, akkor óvatosan simogassuk a hasukat, hogy megkönnyítsük kisdolguk elvégzését. Ezután megetethetjük a kölyköket, majd "büfiztessük" őket, vagyis egy-két percig tartsuk a kiskutyákat függőleges helyzetben. A bélsárürítést úgy segíthetjük elő, hogy olajba mártott vattapamaccsal dörzsöljük hátulsó fertályukat. Az apróságok evés és ürítés után rendszerint egészséges, mély álomba merülnek.