Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglete - 4.

2008.01.29

Szénhidrátszükséglet


A szénhidrátok olcsó, energiát szolgáltató takarmányalkotók, segítik a fehérje emésztését és az ásványi elemek hasznosulását. A kutyák minimális szénhidrátszükséglete nem ismeretes. Különböző vizsgálatok valószínűsítik, hogy a kutya eltartható szénhidrátmentes táplálékon, ha elegendő mennyiségű glükóz-prekurzort (aminosavakat, glicerint) tartalmaz ahhoz, hogy az anyagcseréhez nélkülözhetetlen szőlőcukrot előállítsa. A vérkeringésben jelenlévő glükóz egy azonnal elérhető és metabolizálható energiaforrást biztosít a szervezet minden sejtje, de legfőképpen az agy, a vörösvérsejtek és a vese számára. ROMSOS és munkatársai (1981) szerint a vemhes és szoptató szukáknak szénhidrátra van szükségük az elléshez és az egészséges kölykök felneveléséhez. A Waltham intézetben BLAZA és munkatársai (1988) által labrador retriever és beagle szukákon végzett felmérés szerint viszont a szénhidrátmentes és a metabolizálható energia 11 %-ának megfelelő mennyiségű szénhidrátot tartalmazó étrenden tartott kutyák reprodukciós teljesítménye között semmilyen eltérés nem mutatkozott. Mindkét vizsgálatban szénhidrátforrásként főtt keményítőt használtak. A fenti eredmények közötti különbség egyik oka valószínűleg a Blaza és munkatársai által etetett táp lényegesen magasabb fehérjetartalma, ami elegendő mennyiségű glükoneogenezishez szükséges aminosavat biztosított a plazma vércukorszintjének fenntartásához. Ebből arra következtettek, hogy bár a szénhidrát élettani szempontból nélkülözhetetlen, a kutyák étrendjének nem elengedhetetlen alkotórésze. Az egyes szénhidrátokat a kutya eltérően emészti. A kutyakölykök a tejcukrot (laktózt) jól hasznosítják és energiaszükségletük 8-10%-át ebből fedezik. A tehéntejben lévő laktóz felnőtt állatban az energiaigény 20-30%-át is fedezheti, de mivel felszívódása lassú, ilyen mennyiségben ozmotikus jellegű hasmenést okozhat (BOKORI, 1993). Felnőtt kutyák a répacukrot jól hasznosítják, azonban fiatal kutyakölykök tejpótló tápszerébe nem tanácsos répacukrot tenni, mert a szopós kutyakölyök a szacharózt nem képes emészteni a vékonybélben uralkodó kis szacharóz bontó enzimaktivitás miatt. A kutya a nyers keményítőt viszonylag rosszul emészti, a pancreasnedv kis alfa-amiláz aktivitása miatt. A hasnyálmirigy kis amilázaktivitása jellemző a húsevőállatokra (HEGEDŰS, 1995). A nyers keményítőt nagy mennyiségben tartalmazó takarmánykomponenseket tehát nem célszerű az állattal etetni, mert azok a vastagbelekben erjedéses dyspepsiát okozhatnak. Az ilyen takarmányalkotókat ezért célszerű hőkezeléssel vagy extrudálással feltárni, illetve részlegesen dextrinizálni. Az autoklávozás, a mikronizálás és a pelyhesítés (hidrotermikus lapkázás) szintén alkalmas eljárások erre a célra (HEGEDŰS, 1995). A nem keményítő típusú poliszacharidok (nyersrost), valamint a nem emészthető növényi eredetű anyagok a gyomortartalom ürülését késleltetik és a normális bélperisztaltikának fenntartásához szükségesek. Elhízott kutyák tápjának energiatartalma a nyersrost tartalom növelésével csökkenthető. A takarmány optimális nyersrost tartalmát a szárazanyag 2-3%-ában szokták megadni. A kutyák táplálóanyag-szükségletének meghatározását célzó hazai és nemzetközi kutatási eredményeket tanulmányozva megállapítható, hogy az egyes kutatók véleménye megoszlik a szénhidrátnak a kutyák takarmányozásában betöltött szerepéről. Amíg a másik két energiát szolgáltató táplálóanyag esszenciális voltát a kutyák táplálásában egyik kutató sem kérdőjelezi meg, addig a szénhidrátszükséglet kiderítése céljából végzett etetési kísérletek eredményei nagyon különbözőek. A fehérje- és zsírszükségletet illetően nézeteltérések csak az egyes életszakaszokban adandó optimálismennyiségek vonatkozásában vannak. A nitrogénmentes kivonható anyagesetében azonban még az sem teljesen tisztázott, hogy a kutyák takarmányában egyáltalán szükséges-e ezeket etetnünk vagy sem. Vizsgálataim során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mutatkozik-e különbség a vemhes és szoptatós szukák, valamint az általuk nevelt kölykök kondíciója, tömeggyarapodása, közérzete és egészségi állapota között szénhidrátot tartalmazó, illetve szénhidrátmentes takarmányozás esetén.

 

 

Az etetetési kísérlet részletes leírása

 

A vizsgálatot 2 db angol szetter tenyész szukán, illetve az általuk nevelt almok kölykein végezték … Mindkét kutya tricolor színű, az egyik (továbbiakban A. szuka) 5 éves, a másik (továbbiakban B. szuka) 3,5 éves. Mindkettőnek volt már a vizsgálat előtt kölyke, jól tápláltak, egészséges tenyész kondícióban lévő, teljes értékű állatok. Az etetési kísérlet ideje alatt a kutyák elhelyezése udvarban történt, részükre az időjárás viszontagságai ellen egy-egy 4 m2 alapterületű, szigetelt falú kőépület állt rendelkezésre. A szukák ellése az ezekben azépületekben elhelyezett, fából készült ellető ládákban történt. A két alom 24 napos időeltolódással született meg. A kölykök mindkét alomban ugyanattól a kantól származtak. A kísérleti etetés mindkét kutya esetében a fedeztetésük napján kezdődött és 90 napon át tartott. Az A. szuka pároztatására 1995. február 26-án, a B. szukáéra pedig, 1995. március 20-án került sor. A szukákat egyedileg etettem, az általam összeállított vegyes táplálékkal (nem kész táppal). A 90 nap alatt az egyes szukák táplálására felhasznált takarmányféleségek minősége nem, csak mennyiségük változott a vemhesség és a laktáció energiaszükségletének megfelelően. Az A. szuka számára készített táplálék szénhidrátot tartalmazott, a B. szukáét viszont nitrogénmentes kivonható anyagot nem (legfeljebb csak nyomokban) tartalmazott. A vizsgálat kezdetén a kutyák takarmánya a következő összetevőkből állt:

 

„A” szuka tápláléka:

 

Marhahús (apróra vágva):          500 g

Húsliszt:                                   100 g

Napraforgóolaj:                         20 g

Főtt rizs:                                  250 g

Vegyes zöldség

Ásványi anyag- és vitamin kiegészítés (premix)



”B” szuka tápláléka:

 

Marhahús (apróra vágva):          500 g

Húsliszt:                                   250 g

Napraforgóolaj:                         20 g

Sertészsír:                                20 g

Vegyes zöldség

Ásványi anyagok- és vitamin kiegészítés (premix)


A „B” szuka táplálásában is alkalmazásra kerültek növényi eredetű anyagok, az állat ballasztigényének fedezése, a normális bél perisztaltika fenntartása és a bélsár megfelelő konzisztenciájának biztosítása miatt. Olyan zöldségfélék kerültek felhasználásra, amelyek nitrogénmentes kivonható anyagtartalma minimális (fejes saláta, spenót, sóska), továbbá ezen növények etetése nyersen történt, így minimális szénhidráttartalmuk sem igazán válhatott értékesíthetővé a kutyák számára. Az „A” szuka táplálékában a szénhidrátforrást a főtt rizs jelentette. A „B” eledeléből ez hiányzott, azonban a hiányzó energia pótlása, illetve a glükoneogenezishez szükséges aminosavak biztosítása érdekében a takarmányadag fehérje- és zsírtartalmát emelt volt (húsliszt, sertészsír). A fejadagokhoz ásványi anyag- és vitamin kiegészítő került adagolásra a kiegyenlített hatóanyag ellátás érdekében. A magzatépítés, az emlők kifejlődése és a placentáris gyarapodás kutyák esetében túlnyomóan a vemhesség utolsó harmadára esik. Ennek megfelelően az anya energiaszükséglete a jelzett idő alatt nem emelkedik számottevően. A túltáplálás a vemhesség korai szakaszában nem kívánatos zsírlerakódáshoz vezethet, ami ellési komplikációkra hajlamosít. Ezen okok miatt a takarmányadag-mennyiségeket első ízben a vemhesség 35. napjától került növelésre 20%-kal (az egyes összetevők mennyiségét arányosan emeltem), majd a 42. naptól ismételten 20%-al. Az „A” kutya ellése 1995. április 28-án történt, 6 db kiskutya látta meg a napvilágot. A „B” alomban 8 db kölyök született 1995. május 22-én. A laktáció ideje alatt a korábban ismertetett komponensekből álló táplálékot mindkét szuka ad libitum kapta. Ivóvíz az etetési kísérlet során mindvégig korlátlanul rendelkezésre állt. A vemhesség 42. napjától a napi etetések számát - a takarmányadagot elosztva - az addigi egyről háromra emelve és ez a takarmányozási mód alkalmazva a szoptatás egész ideje alatt. A vizsgálat alatt a szukák és a hozzájuk tartozó almok testtömegére vonatkozóan részletes följegyzések készültek, továbbá a szukák és a kölykökegészségi állapotát hetente állatorvos vizsgálta. A vizsgálat kiterjedt a szemek, fülek és száj állapotára, a végbélhőmérséklet mérésére, a bőr és a szőrzet állapotának felmérésére, valamint a veleszületett, illetve örökletes rendellenességek kimutatására, továbbá a keringési, légzési, emésztési és húgyivarszervi rendszerek fejlődésének áttekintésére. A vemhesség 10. napján a szukák féregtelenítve (3-3 db Droncit tabletta). Egyéb gyógyszeres kezelésben, védőoltásban a kutyák a vizsgálat ideje alatt nem részesültek.

 

A vizsgálat eredményei és azok értékelése:

 

 

Fedeztetéstől számított hetek Élőtömeg (kg)

 

„A” szuka                          „B” szuka

0.hét*                             27                                  29

2.hét                              27                                  29

4.hét                              27                                  29

6.hét                              27,5                               30

7.hét                              29                                  31,5

8.hét                              30                                  33

9.hét**                           32                                  34,5

10.hét                             27,                                 529

11.hét                             27                                  29

12.hét                             27                                  29

13.hét                             27                                  29

 

* A fedeztetés napján mért élőtömeg

** Az ellés előtt 1 nappal mért élőtömeg

 

A táblázatból látható, hogy a szénhidrátmentes diétával etetett kutya testtömege a vemhesség alatt 5,5 kg-mal, míg a nitrogénmentes kivonható anyagot tartalmazó táplálékot fogyasztó szuka testtömege 5 kg-mal növekedett. Ez az „A” anya esetében 18,5%-os, a „B” esetében 19%-os testtömeg gyarapodást jelent. A vizsgálat ideje alatt mindkét kutya kondícióját és egészségi állapotát az állatorvos találta, a kutyák viselkedésében, közérzetében különbséget nem tapasztalt. Közvetlenül az ellés után az „A” kutya tömege kiindulási tömegéhez képest 0,5 kg-mal nagyobb volt, a „B” szuka ekkor mért tömege megegyezett a fedeztetés napján mért testsúlyával. A laktáció során - az etetési kísérlet végére - mindkét eb élőtömege azonos volt a vizsgálat elején mérttel. Különbség a kutyák egészségében, bőrének, szőrzetének állapotában a szoptatás ideje alatt sem mutatkozott. A vizsgálat 90. napján mindkettőjük kondíciója megfelelő volt, bőrük rugalmas, szőrzetük fényes, csillogó. A kutyakölykök átlagtömegének változása a vizsgálat ideje alatt:

 

A kölykök kora                A kölykök testtömege (átlag)

 

„A”alom               ”B”alom


Születési testtömeg             360 g                              390 g

 

1 hetes kor                          700 g                             612 g

2 hetes kor                         1050 g                             900 g

3 hetes kor                         1500 g                           1200 g

4 hetes kor                         2500 g                           2200 g

 


[A testtömeg méréseket a közhasználatban lévő babamérlegen történt, ez a típusú mérleg tizedes pontosságú mérést tesz lehetővé.] Az „A” alom kölykei nagyobb súllyal születtek ugyan (390 g), de az alomszám kisebb volt (6 db), mint a „B” alom esetében ( itt az alomszám 8 db, a születési átlagtömeg 360g). Így az alomtömeg a szénhidrátmentesen táplált anya esetében 540 g-mal haladta meg az „A” alom tömegét. (Halva született kölykök, illetve kölyökelhullás egyik alomban sem fordult elő.) A kölykök fejlődését vizsgálva megállapítható, hogy az „A” alom kölykeinek heti tömeggyarapodása valamivel nagyobb ugyan, mint a „B” alomé, de valószínűsíthető, hogy ez nem a kétféle takarmányozásnak, hanem sokkal inkább az eltérő alomszámnak tudható be. A kiskutyák állatorvosi vizsgálata során veleszületett, örökletes rendellenességet, csökkent életképességet, rendellenes izom- vagy csontfejlődést egyik alom kölykeinél sem lehetett megállapítani. A kísérlet eredményeit összefoglalva elmondható, hogy a kétféle módon táplált szuka, illetve azok kölykei között szignifikáns különbség egyetlen vizsgált területen sem jelentkezett. Mindkét anyakutya folyamatos testtömeg gyarapodást mutatott a vemhesség előre haladtával. A vizsgálat végén mért élőtömegük megegyezett a párzáskori testtömeggel. Mindkét szuka felnevelte egynapos kölykeinek 100%-át, veleszületett rendellenesség, fejlődésbeni visszamaradás egyik alomban sem volt tapasztalható.

 

 

Következtetések, javaslatok

 

A kutya számára a szénhidrát - noha élettanilag esszenciális tápanyag - nem tekinthető a tápok, illetve diéták nélkülözhetetlen összetevőjének. Valószínűsíthető, hogy a kutya mája - több más emlősállattól eltérően nagyobb mértékben képes glükoneogenezis során elegendő mennyiségű glükózt előállítani az aminosavak és a glicerin felhasználásával. Természetesen szénhidrátmentes táplálás esetén lényegesen több fehérjét és zsírt kell etetnünk az állatokkal ahhoz, hogy szervezetük számára a glükóz-perkurzorok elegendő mennyiségben álljanak rendelkezésre. Különösen figyelnünk kell erre akkor, amikor az állatok táplálóanyag-igénye egyébként is fokozott (növekedés, vemhesség, laktáció, stb.). Ha a tápanyagok mennyiségére nem vigyázunk, előrehaladottan vemhes szukáknál bekövetkezhet, hogy az anyagcsere során szintetizált (intermedier) glükóz mennyisége nem fedezi a szükségletet. A szénhidrát mentes diétán tartott előrehaladottan vemhes szukáknál ezért az utolsó héten vércukorszint-csökkenés (hipoglikémia) és az ellés idején ketózis (vemhességi toxikózis) alakulhat ki. Figyelembe kell vennünk ugyanakkor azt is, hogy a fehérjék és a zsírok a szénhidrátoknál lényegesen drágább táplálóanyagok. Ha a takarmányadag olyan sok fehérjét tartalmaz, ami meghaladja az állat transzformáló képességét, az egyrészt fölöslegesen növeli a takarmányozási költséget, másrészt a fehérje egy része nemcsak kárba vész, de káros anyagcseretermékeivel meg is terheli a kutya szervezetét. A szénhidrátok segítik a fehérje emésztését, az ásványi elemek hasznosulását, továbbá nagy energiaszükséglet esetén csökkentik a zsírok és a fehérjék energiaként való hasznosulását. Amennyiben az energiaszükséglet fedezése a májban történő fokozott zsírbontásból (lipolízisből) származik, ketontestek szaporodhatnak fel az állat vérében, ami egészségkárosodást okozhat. Mindezek figyelembevételével a véleményem az, hogy - bár a kutya szénhidrátmentes tápon is életben tarható - a szénhidrátmentes kutyatápok gyártása, illetve ezen állatok szénhidrátmentes takarmányozása a keményítő viszonylag kis ára miatt nem ésszerű. A következőkben azok az elvek kerülnek ismertetésre, amelyeket az emésztési sajátosságok, táplálóanyag-szükségletek tanulmányozása, valamint a kutya szakszerű táplálása során célszerű figyelembe venni. A kutya állati eredetű fehérjén kívül a normális emésztéshez és bélműködéshez növényi eredetű táplálékot is igényel. A takarmányadag nyersfehérje tartalma legalább 22-25% legyen. A fehérje aminosav összetételével szemben a növekedésben lévő kutyakölykök igényesebbek, több esszenciális aminosavat igényelnek. A kifejlett kutyák a fehérje minőségével szemben kevésbé érzékenyek, kevesebb esszenciális aminosavra van szükségük. A kutyatápokba sokszor belekerülő keratinfehérjék (toll, szőr, szaru) rosszul emészthetők, ezért azokat hővel kielégítő módon fel kell tárni. Az inak, bőr, csont elsősorban kollagén fehérjét tartalmaz, amelyben nincs triptofán, de cisztin- és metionintartalma is kicsi. A gabonafélék fehérjéiben kevés a lizin és a triptofán. A húsfélék lizinben gazdagok, de metioninban szegények. A táplálék összeállítása során törekedni kell arra, hogy az egyes komponensek aminosav-összetétele egymást kölcsönösen kiegészítse. Az állatok fehérjéből nem képesek nagyobb tartalékot képezni, emiatt állandó fehérjeellátásra szorulnak. A fehérjeellátásnak bőségesebbnek kell lenni a szervezet megterhelésekor, mint például betegség esetén, izommunkánál, szoptatásnál. A szőrváltás időszakában, különösen hosszúszőrű kutyák esetében megnövekedett fehérjeigénnyel (elsősorban cisztin- és metionin-szükséglettel) kell számolnunk. Az idősebb állatok fehérjeigénye mind mennyiségi, mind minőségi szempontból nagyobb. Nyers hús, nyers vágóhídi melléktermékek etetése vírusos betegségek (például Aujeszky-féle betegség), illetve parazitákkal való fertőzés (például orsóférgesség) forrása lehet. Madarak (baromfi) vágási hulladékainak nyersen történő etetése kisebb veszélyforrás, miután az emlősállatoknak és a madaraknak viszonylag kevés közös kóroktanú betegsége van. Azonban ilyenkor is fenn áll a szalmonellával történő fertőzés veszélye. Szilánkos csontok (csirkecsont) etetése a kutya számára veszélyes lehet, az emésztőkészülék sérülését okozhatják. A sok csonton élő kutyák rendszerint súlyos székrekedésben szenvednek, az ilyen állatok széklete fehér, tömör, túl kemény, szinte porzik. A kutya a zsírt jól emészti, ha az nem avas. Az energiaigény 25-40%- át is kielégíthetjük zsírokkal. A tápokban elegendő 5-8% zsír, de ennél nagyobb mennyiségek sem okoznak emésztési problémákat. A túl kis zsírtartalmú tápok íztelenek lehetnek, ami különösen száraz típusú kutyatápoknál okozhat a szükségesnél kisebb tápfogyasztást. A tápláléknak legalább 1 %-nyi telítetlen zsírsavat is tartalmaznia kell, elsősorban a bőrbetegségek megelőzése céljából. A nyers növényi keményítőt a kutya rosszul emészti, ezért a nagy szénhidráttartalmú takarmánykomponenseket célszerű főve etetni. Az egyszerű cukrokat a kutya könnyen emészti, de hasmenést okozhatnak (ozmotikus viszonyok megváltozása miatt), ezért édességet a kutyának lehetőleg ne adjunk. A felnőtt kutya a laktózt rendszerint rosszul emészti, ezért tejtől, vagy tejport tartalmazó táptól hasmenést kaphat. Semmilyen hátrány nem származik abból, ha a kutya a teljes zsír- és fehérjediéta helyett a szükséges kalória 30-50%-át szénhidrát formájában kapja. Túl sok keményítő etetése azonban elhízást okozhat. Az emésztőrendszer egészséges működéséhez, a bélsárpangás elkerüléséhez 2-3%-nyi nyersrost is szükséges a takarmányban. A kutya táplálóanyag-szükségletének kielégítése során először az energiaszükségletet vegyük figyelembe, majd a fehérje-, a zsír-, az ásványielem- és vitaminellátásra kell ügyelni. Az ásványi anyagok és vitaminok kívánt mennyisége premixekkel állíthatók be.

 

 

Incze Sándor