Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglete - 2.

2008.01.29

Fehérjeszükséglet


A fehérje a kutya számára nélkülözhetetlen táplálóanyag, mert biztosítja mind az esszenciális aminosavakkal, mind a nitrogénnel való ellátottságot és szükséges a test szöveteinek, például bőr, szőrzet, szaruképletek és véralkotó elemek képződéséhez, illetve fenntartásához, valamint a sérült szövetek regenerálódásához. A fehérjeellátásnál fontos figyelembe venni a fehérje minőségét (emészthetőségét, aminosav-összetételét) is. A kutya ugyanazokat az esszenciális aminosavakat igényli, mint a növekvő patkány (lizin, metionin + cisztin, triptofán, treonin, fenilalanin + tirozin, leucin, izoleucin, valin). A fiatal, növekedésben lévő kutyakölykök számára a hisztidin és az arginin is esszenciális. Felnőtt kutyák számára az arginin és hisztidin ellátás kevésbé játszik jelentős szerepet (HEGEDŰS, 1995). Az aminosavellátásnál figyelembe kell venni, hogy a cisztin hozzávetőlegesen 50%-át képes a metionin-szükségletnek pótolni. Hasonló módon a tirozin a fenilalanin-szükséglet 50%-át pótolhatja. Ennek oka az, hogy a cisztin metioninból, a tirozin pedig fenilalaninból képződik. Ha elegendő cisztin, illetve tirozin van jelen, kevesebb metioninra, illetve fenilalaninra van szükség.

 

Az életfenntartás napi aminosav szükséglete (NRC, 1985)

 

 

Aminosav

 

Mg/W0,75   Mg/W0,75

 

minimum*   minimum** 

 

 

Arginin                  40-60                             120-180
Hisztidin                45                                  135

Izoleucin               70                                  210

Leucin                 120                                  360

Lizin                     90                                  270

Metionin–Cisztin    60                                  180

Fenilalanin–Tirozin 45                                  135

Treonin                 60                                  180

Triptofán               20                                  60

Valin                     60                                  180

 

* NRC, 1985

* CIANCIARUSO és munkatársai, 1981

 

Nem kielégítő fehérjeellátás tünetei nem specifikusak: csökken a kutya étvágya, a növekedés visszamarad vagy leáll, a szőrzet durva, csapzott lesz, és ödémák fejlődhetnek ki. Különösen fontos a megfelelő fehérjeellátás a fejlődő kutyáknál, mivel az újonnan képződő szövetek, elsősorban az izomzat növekedéséhez viszonylag sok fehérjére van szükség. Különböző kutatók, mint például BURNS és munkatársai (1982), valamint CASE és CZARNECKI-MALDEN (1990) becsléssel vizsgálták a kölyökkutyák növekedéséhez szükséges fehérje mennyiségét. A táplálék-fehérje minimális igénye választáskor a legnagyobb, utána folyamatosan csökken. Ezekből az eredményekből az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) azt a következtetést vonta le, hogy 12% laktalbumin vagy hasonlóan jó minőségű fehérje elősegíti a növekedést. NAP és munkatársai (1991) azonban legalább 15%-os fehérje-határértéket ajánlanak az óriás fajtáknál. Eredményeik szerint még a magas (33%) fehérjetartalmú táplálásnak sincs oktani szerepe a kutyák osteochondrosisának kifejlődésében. A vemhes kutyák fehérjeellátásának növelésére a vemhesség második felétől szokott sor kerülni. A felvett napi emészthető nyersfehérje mennyiségnek életfenntartás esetén 4,3-5 g/ttkg/nap között kellene ingadozni, minimálisan 70%-os értékesülést feltételezve. A vemhesség 35. napjától javasolt fehérjetöbblet naponta 0,92 g/ttkg. Ez 70%-os fehérje-értékesüléssel számolva 1,31 g emészthető nyersfehérje-többletet jelent (ZÖLDÁG, 1994). A szoptatás alatt a fehérjeigény ugyancsak jelentősen nő, és ha annak kielégítéséről nem gondoskodunk, a szuka jelentős lesoványodásával számolhatunk. Szénhidrátban szegény takarmányozáskor a szoptatás alatti fehérjeigény a táblázatban megadott értékeknél is nagyobb lehet. KIENZLE és MEYER (1989) a szénhidrátmentes diétán tartott kutyáknál a metabolizálható energia 33%-ának megfelelő mennyiségű fehérjét tartanak szükségesnek, szemben a szénhidráttartalmú táplálékon tartott kutyák csupán 16%-os fehérjeigényével. KRONFELD és munkatársai (1977) számos vizsgálattal igazolták, hogy az igen nehéz munkát végző kutyáknak a táplálékból származó fehérje iránti szükséglete fokozott, noha a szakirodalomból ismert kutatások nem utalnak arra, hogy a nagy fehérjetartalmú diétának különleges izomfejlődést elősegítő hatása lenne.

 

Javaslat a szuka napi fehérjeellátására a laktáció első hónapjában - emészthető nyersfehérje, gramm/állat - (BOKORI, 1993)

 

 

 Kölykök száma

 

Élőtömeg kg          4        4-6     6

 

5                 29      44      50

10               54      84      97

20               100    160    187

35               164    260    312

60               266    447    519

 

Az idős állatok fehérjeellátásakor több, egymásnak látszólag ellentmondó szempontot is figyelembe kell venni. Egyfelől az idős kutyáknak a fiatalabbaknál nagyobb lehet a fehérjeigényük (alacsonyabb emészthetőség miatt), másfelől azonban el kell kerülni, hogy a májba és a vesékhez túlzott mennyiségben kerüljenek a fehérjebontás végtermékei mindenekelőtt az ammónia), tekintettel e szervek beszűkült szintetizáló, illetve kiválasztó kapacitására. E szempontokat úgy tudjuk érvényesíteni, hogy jó minőségű, könnyen emészthető, de csökkentett mennyiségű fehérjeellátást biztosítunk.

 

 

Zsírszükséglet

A táplálék zsírösszetevője szolgáltatja a takarmánykeverék legkoncentráltabb energiaforrását, segíti a zsírban oldódó vitaminok és egyes ásványi elemek felszívódását és egyben a kutyaeledelek ízletességét, és elfogadható konzisztenciáját biztosítja (a száraz granulált táp kellő zsírtartalom esetén nem túlzottan kemény és nem porzik). A takarmány szárazanyagában általában 5-20% zsírt javasolnak, de növendék és főleg szoptató állatok ennél többet is elbírnak. Nagyobb zsírtartalmú tápból a kutya általában kevesebbet eszik, mert táplálékfelvételét az abban lévő energia alapján szabályozza. Ez különösen jól megfigyelhető növekedésben lévő kutyakölykök esetében. A napi tápanyagszükséglet biztosítására ezért a nagy zsírtartalmú tápok esszenciális aminosav tartalmát emelni kell (HEGEDŰS, 1995). A nagyobb zsírtartalmú táp a munkavégző kutyák számára előnyösebb, mint a nagy szénhidráttartalmú táp, miután az izommunka számára az energiát az izomsejtekben a zsírsavak szolgáltatják. Szánhúzó kutyáknál megfigyelték, hogy számukra a legfőbb "üzemanyag" a zsír és az izomrostok az aerob zsírsavoxidáció során termelnek energiát, az izomenergia 79%-át zsír, a maradékot pedig a szénhidrátok szolgáltatják. E versenykutyáknál a kimerítő erőkifejtés során végbemenő zsírmobilizáció arányos volt az állatok teljesítményével és a gyakorlás során elfogyasztott zsír mennyiségével. A táplálékzsír összetétele is igen fontos, különösen a hosszú szénláncú telített zsírsavak, a közepes-, illetve rövid szénláncú zsírsavak és az esszenciális zsírsavak aránya. A versenyző, illetve dolgozó kutyák tápanyagigényéről szóló nagyszerű áttekintésében GRANDJEAN és PARAGON (1992) azt javasolták, hogy a táplálékzsíroknak legalább 25%-a álljon közepes-, illetve rövid szénláncú zsírsavakból, mert ezek könnyebben felszívódnak és hasznosulnak az oxidációs folyamatok során és kevésbé valószínű, hogy zsírként rakódnak le.

 

Nehéz munkát végző, és stresszhatás alatt lévő kutyák diétájának ideális összetétele

 

 

Energia arányok %

 

Fehérje 32
Zsír 51
Szénhidrát 17

 

Szárazanyagra vonatkoztatva

 

Fehérje 42
Zsír 30
Szénhidrát 22
Rost 2
Hamu 4
Emészthetőség 9

 

Főbb alkotórészek:

hús, hús melléktermékek, gabonafélék.

 

Különös jelentősége van a zsírnak a cukorbeteg, illetve a sebészeti beteg kutya energiaszükségletének kielégítésében is. A cukorbeteg kutyák esetében a viszonylag magas rostszinten kívül nagyon fontos, hogy az energiaellátást döntően jó minőségű (nem avas olajjal) zsírszerű termékekkel fedezzük (FEKETE-VÖRÖS, 1994). A rákos sebészeti beteg kutya táplálóanyag szükségletének meghatározása speciális feladat. Új kutatások arra mutatnak, hogy sok tumor leginkább szénhidrátot használ energiaforrásként, és nem zsírokat és fehérjéket. A daganatsejtek glükóz-metabolizmusa anaerob glikolízis útján jelentős energiaveszteséget jelent a beteg kutya számára és növeli az étvágytalanságot okozó laktát-szintet. Ez abba az irányba mutat, hogy rákos betegeknél jobb eredményre vezet a lipidek etetése, mint a glükózé. (PRYMAK-GORMAN, 1994). A zsírok nyújtják a szükséges esszenciális zsírsavakat is, amelyek a sejtmembrán permeabilitását biztosítják, és alapvető jelentőséggel bírnak a leukotrienek és prosztaglandinok előállításában, továbbá fontos szerepük van a sejtek anyagcseréje és a gyulladásos folyamatok regulációjában. Az esszenciális zsírsavak megfelelő mennyiségére különösen akkor kell ügyelni, ha a táp a kutya kizárólagos tápláléka. A kutya számára a linol (C 18:2, n6) – és az arachidonsav (C 20:4, n6) esszenciális, azonban a linolsavból azarachidonsavat többé-kevésbé elő tudja állítani. A tápokban legalább 1%linolsav szükséges (NRC, 1985). Megoszlanak a vélemények a linolénsav (C 18:3, n3) esszenciális jellegéről. Az amerikai táplálóanyag szükségleti ajánlások szerint a linolénsav kutyák számára nem esszenciális (NRC, 1985).

Más kutatók viszont azt állapították meg, hogy az n3 zsírsavak is nélkülözhetetlenek. Emlősök szervezetében ezek képződni nem tudnak, ugyanakkor bizonyos, hogy az anyagforgalmi folyamatokhoz szükségesek. Hiányuk esetén károsodik az idegrendszer; a tünetek bekövetkezte csak hosszabb idő után várható (KIENZLE, 1992). Kutyák esetében az n3-zsírsavak hiányáról ez idáig nem számoltak be, ezekből a zsírsavakból a szükséglet különben is lényegesen kevesebb, mint az n6-zsírsavakból. Az n9-zsírsavak (olaj savcsalád) az előzőekkel ellentétben biztosan nem esszenciálisak. Gyakorlati körülmények között a többszörösen telítetlen zsírsavak hiánya főleg akkor adódhat, ha az állatok elesége kifogásolható és ez a körülmény a kutyák megnövekedett igényével (növekedés, laktáció) egy időben következik be. Különösen veszélyeztetettek a szoptató anyakutyák, mivel a kutya teje viszonylag magas linolsav tartalmú. A kutya egyes telített zsírsavaktól eltekintve a legtöbb zsírfélét szívesen és káros következmények nélkül elfogyasztja a tápokban. Ugyanakkor sok növényi olajnak a bekeverése a tápokba hasmenést okozhat. Az olajok kedvezőtlen dietetikai hatása mérsékelhető emulgeátorok egyidejű adásával (CATCOTT, 1971).

 

Az esszenciális zsírsavak hiányából származó klinikai kép kutyákban (KiENZLE, 1995)

 

 

Bőr és szőrzet:

 

durva, száraz szőrzet;

parakeratosis,
szőrhullás;
fülváladék-termelés fokozódás;

a bőr fokozott érzékenysége fertőzésekre;

elhúzódó sebgyógyulás:

a tünetek a has alján kezdődnek a száraz levegő a tüneteket súlyosbítja.