Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglete - 1.

2008.01.29

Az ember társa és több ezer éven át hűséges kísérője a kutya. Az évszázadok során az emberrel együtt élve és hozzá alkalmazkodva megbízható segítőtárssá, öröm és szórakozás kiapadhatatlan forrásává vált.

Nehéz lenne eldönteni, hogy a kutya kedvenc állat-e, vagy éppen játékban, sportban, biztonságunk őrzésében, vadászatban, de akár a bűnüldözésben nélkülözhetetlen igazi társállat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeknek az állatoknak a fizikailag vagy szellemileg károsodott emberek életében betöltött szerepét sem. A vakvezetőkutya "személye" jól ismert; újabban a halláskárosodottak részére is képeznek ki vezetőkutyát. Külön említést érdemel a gyerek és a kutya kapcsolata. Manapság a pszichológusok és a pedagógusok közül egyre többen kifejezetten javasolják, hogy a szülők szerezzenek kutyát gyermekeiknek. Az állat rendszeretetre, kötelességérzetre "tanítja” a gyermeket. Nevelése, kiképzése következetességet, megfontoltságot, önfegyelmet igényel. Elősegíti a társas kapcsolatok kialakulását, a környezetbe és a közösségbe való beilleszkedést. Napjainkban számottevően megnőtt a társként tartott kutyák száma. A háziasítás során ezeknek az állatoknak a takarmányozása is egyre természetszerűtlenebbé vált, mert nem a környezetükben felkutatott és megtalált táplálékon élnek, hanem rendszerint az emberével azonos vagy hasonló tápláló és hatóanyag-tartalmú élelemmel kénytelenek beérni. Ennek számos állategészségügyi következményeivel találkozhatunk. Ezért is szükséges megismerni azokat az alapvető takarmányozásélettani-sajátosságokat, valamint takarmányszükségleti adatokat, amelynek birtokában megvalósítható lesz a kutyának is (a gazdasági állatokhoz hasonlóan) a tudományos alapokon nyugvó takarmányozása.

 

 

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

 

A kutya emésztés-élettani sajátosságai és táplálkozási szokásai

 

 

A ragadozó, húsevő állatok, így a kutya is, egyszerre viszonylag nagy mennyiségű táplálék elfogyasztására képesek. Ez feltehetően a rendszertelen periodikus táplálkozás, az újabb zsákmány elejtésének bizonytalan, esetleg hosszú ideje és a többi jelenlévő ragadozó állattal való "versenyevés" miatt alakult ki. A háziasított kutya gyomra is - a táplálékhoz alkalomszerűen hozzájutó őseihez hasonlóan - igen nagy, tágulékony (telt állapotban eléri az alsó hasfalat). Beleinek hossza azonban testtömegéhez, illetve a növényevő állatok beléhez képest rövid. Emiatt a kutya nagy energiatartalmú (16-20 MJ/kg), koncentrált táplálékot igényel (CATCOTT, 1971). Számára a túlzottan sok ballasztanyagot (elsősorban emészthetetlen növényi rostokat) tartalmazó táplálék adása előnytelen, sőt emésztési problémákat okozhat. A kutya emésztése, valamint takarmányhasznosítása több tekintetben eltér a haszonállatokétól (KEMÉNY, 1974; KOLB, 1962). A kutya emésztőcsövén a táplálék viszonylag gyorsan, 24-36 órán belül áthalad. Emiatt már enyhe emésztési problémák esetén is romlik a táplálóanyagok felszívódása és hasznosulása. Az eledel összeállítása során ezért nemcsak a takarmány alapanyagok kémiai összetételét kell figyelembe venni, hanem azok emészthetőségét is (HEGEDŰS, 1995). A takarmányt puhító és sikamlóssá tevő váladékokat és az emésztő enzimeket a nyálmirigyek, a gyomor- bélnyálkahártya, a hasnyálmirigy, a máj és a béltartalom mikroorganizmusai termelik. A nyál összetétele a takarmány minőségétől függ. Nyers hús etetésekor mukózus, húsliszt etetésekor - elsősorban a parotis által termelt - híg nyál termelődik (BOKORI, 1993). A kutya nyála emésztőenzimet nem tartalmaz. A gyomornedvet a fundus- és pylorusmirigyek termelik. Itt a fő enzim a pepszin, amely a fehérjebontásban játszik jelentős szerepet. A pepszin inaktív formában, pepszinogénként választódik ki. A gyomornedv szárazanyagának 0,5%-át kitevő gyomorsósav a gyomortartalom kémhatását befolyásolja. A pepszinogén sósav jelenlétében alakul át pepszinné; a sósav emellett biztosítja az optimális enzimműködéshez megfelelő környezetet (pH-t) is. A kutya napi gyomornedvtermelése a fajtától és a takarmány minőségétől függően testtömeg kilogrammonként 20-50 ml (BOKORI, 1993). A pancreasnedv tiszta vízhez hasonló folyadék, a benne lévő nátriumhidrokarbonát hozzájárul a savanyú kémhatású gyomortartalom semlegesítéséhez. A hasnyál fehérjebontó enzimei a tripszin, kimotripszin, elasztáz és a karboxipeptidáz. A zsírbontó lipáz aktivitása kutyában különösen kifejezett. Túl sok zsír etetése esetén azonban az emésztés során felszabaduló zsírsavak egy része a pancreasnedv nagy nátrium-hidrokarbonátjával szappant képez (HEGEDŰS, 1995). A szénhidrátbontó enzimek közül kutyában az alfa-amiláz a legjelentősebb. A bélnyálkahártya által termelt enzimek az aminopeptidáz, diszacharáz, a maltáz és a laktáz. A laktáz újszülött húsevőkben körülbelül 3 hétig termelődik, felnőtt korban viszont csak nyomokban fordul elő. Ugyanakkor maltáz és szacharáz fiatal kölykökben nem termelődik. A szacharáz-aktivitás idős kutyákban - más fajokhoz viszonyítva - gyenge (BOKORI, 1993). A vastagbélben élő baktériumok bizonyos mértékig képesek a fehérje- és rostmaradványok egy részének bontására, az általuk termelt enzimek közül a celluláz és a pektináz enzimnek van a legnagyobb jelentősége. Ezeket a kutyák nem képesek saját maguk előállítani (BURGER-BLAZA, 1988). A vékonybélben le nem bontott szénhidrátokat a húsevőkben is ezek az enzimek bontják szerves savakra és gázokra, illetve a lebontatlan fehérjék és a vékonybélben termelt nyálka lebontásában is részt vesznek. A duodenumban epe is adódik a chymushoz. A kutya epéjében az epesavak mellett taurokolsav is előfordul. Az epe a zsírok emulgeálásában tölt be nagyon fontos szerepet. A folyamatos epesav termelést a takarmány(elsősorban a zsír- és fehérjefelvétel), valamint hormonális hatások stimulálják (BOKORI, 1993). A kutya, mint húsevő állat a mindenevő állatokhoz (például sertéshez) hasonlítva több fehérjét és zsírt igényel, de szénhidrátokra is szüksége van. A vadon élő húsevő állatok sem csak az elejtett állat húsát (izmait) fogyasztják el, hanem táplálkozásukat a belső szervekkel (máj, vese, belek) kezdik, majd a csontokat is elkoptatják. Ily módon az állat szervezete jelentős mennyiségű szénhidráthoz, ásványi elemekhez és vitaminokhoz is jut. A takarmányfelvétel módja is szinte teljesen azonos a farkasok és a kutyák esetében, akár szilárd, akár folyékony eleségről van szó. Mindkét faj általában állva eszik, farkát lefelé lógatja és kanál alakúvá formált nyelvével lefetyeli a folyékony ételt vagy vizet (SZINÁK-VERESS, 1989). Ha szilárd táplálékot fogyasztanak, a kisebb falatokat metszőfogaikkal veszik fel és alaposabb megrágás nélkül lenyelik. A nagy darabokat az elülső lábaikkal rögzítik és - fejüket oldalra fordítva - tépő fogaikkal szétszaggatják. A kutya könnyen és gyakran hány. A hányás okai lehetnek: a gyomor falát ingerlő toxinok vagy egyéb mérgek, a gyomorkiürülés hosszabb ideig való akadályoztatása, nehezen emészthető tárgyak (idegen testek, csont, fű) jelenléte a gyomorban vagy a vékonybélben (BURGER-BLAZA, 1988). Tejelő szukák a laktáció 3-4. hetében szintén gyakran hánynak. A bélsár összetétele, színe változó (elsősorban az etetett takarmányféleségektől függ), víztartalma 55-75% között ingadozik. Megfigyelték, hogy a bélsárürítés jól emészthető takarmányok etetésekor naponta középértékben 1,7-szer, nehezen emészthető takarmány etetésekor 4-szer következik be. Kizárólag hús etetésekor az állatok csak 2-4 naponta ürítettek (BOKORI, 1993).