Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A diszplázia kialakulása és genetikája

2008.01.25

A diszplázia kialakulása

 

A megszületés pillanatában a csípőizületek egészségesnek tűnnek, a genetikailag meghatározott kóros csípőalakulás csak a növekedés kapcsán jön létre. Ezért nem lehet közvetlen a születés után „kiválogatni” a diszpláziás egyedeket semmilyen vizsgálattal sem. A növekedés során először a csípőizületi lazaság alakul ki egy-két hónapos korban ill. ezt követően. Ez a túlzott csípőizületi lazaság már mérhető (pen-hip) és amennyiben tendenciáját tekintve romlik is, akkor jó esély van a diszplázia kialakulására. Fél éves korra már a súlyos, középsúlyos esetek egyértelműen kiszűrhetők röntgennel, tehát ez az az időpont, amikor az un. előszűrést érdemes elvégezni. Az ebben a korban észlelt diszplázia további súlyosbodása még megállítható vagy csökkenthető progressziója gyógyszerek és megfelelő mozgatás mellett ill. a legsúlyosabb esetek csípőmegtartó műtéttel (háromszoros medencei oszteotómia) még korrigálhatók. Tenyésztői szempontból pedig mindenképp kell tudnunk már hat hónaposan, hogy mi várható a kutyánk csípőjét illetően, hiszen a kiállításokra, a későbbi tenyésztésbe vételre már ekkor gondolnunk kell.

Fél éves kor után már komoly porckárosító hatása lehet az izület lazaságának, amennyiben az, részleges ficamodáshoz is társul a kutya mozgása közben. Ebben az esetben ugyanis terhelés alatt a combcsontfej kimozdul oldalra és felfelé az izületi vápából, amely részleges ficamodás kezdetben izületgyulladást, később porckopásokat ill. porcfelrakódásokat (arthrózis) eredményez. Az izületgyulladáshoz izületi fájdalmak, sántaság ill. a combizmok lesorvadása társul. Egy idő után így kialakul a csípőizületi diszplázia végső formája, a porckopásokkal és porcfelrakódásokkal kísért teljes csípőizületi arthrózis.

 

 

A diszplázia genetikája

 

A diszplázia több gén által kódolt, rejtett öröklésmenetű (receszíven öröklődő) betegség. Abból eredően, hogy a diszpláziát több gén együttesen alakítja ki, sajnos nem lehet egyszerűen egy-két generáción keresztül folytatott szelekcióval eltüntetni a tenyészállományból. A diszplázia kiküszöböléséhez ezért több generáción keresztül folytatott tudatos szelekcióra van szükség. A másik probléma a rejtett (recesszív) öröklésmenet, amely következtében diszplázia szempontjából mentes állat is továbbörökítheti az egyik szülői ágról „rejtetten” örökölt diszpláziát, anélkül hogy nála kialakult volna a betegség. Ezért fordulhat elő, hogy két mentes szülőnek is születhet diszpláziás kölyke.

A természetes ragadozó populációkban a zsákmány elejtéséhez sokszorta nagyobb fizikális teljesítőképesség szükséges, mint amilyen terhelés a házi kedvenceket éri a mozgásuk, futtatásuk során. Ezért a természetes ragadozó populációkban az élelemért folytatott harc, több millió év alatt kiszelektálta a klinikailag diszpláziás egyedeket. Ehhez hasonlóan a futásra szelektált agaraknál ez a betegség a többi fajtához képest rendkívül ritkán fordul elő, de az ő esetükben is hosszú távú szelekcióra volt szükség (gyorsaságra szelektáltak a tenyésztés során). Az elmúlt évtizedek kutya tenyésztési trendjei sajnos nem a kutyák egészségét, hanem kizárólag az éppen divatos küllemi sajátságokat tartották a tenyészállatok elsődleges értékének. Ennek következtében a populáris kutyafajták esetében tragikus mértékűen emelkedett a diszpláziás egyedek aránya. Mivel a nagyszámú diszpláziás kutya főként csak tenyésztői értelemben volt diszpláziás, tehát klinikai tüneteket (sántaságot) nem mutatott ezért tenyésztésük akadály nélkül folytatódott. Ezeknek a kutyáknak a kölykei között pedig egyre több súlyos mozgászavart ill. sántaságot mutató egyed született. A kölykök sántasága a diszplázia kialakulási sajátosságai miatt legelőször csak fél éves kor körül jelentkezett, amikor a kölykök már beilleszkedtek egy család életébe, esetleg tenyészteni szerették volna őket. E helyett drága gyógyszerekre, komoly műtétekre, kezelésekre, bizonyos esetekben pedig elaltatásra került sor. A tenyésztő pedig arra hivatkozott, hogy a kölyök szülei „milyen szépen mozognak”, mennyi eredményük van, és hogy biztos a tulajdonosok nevelték helytelenül a kölyköt, mert nem adtak elég „csodaszert” a felnevelés során.