Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vírusok és baktériumok

2008.01.27

A veszettség

 
A veszettséget már igen régóta ismeri az emberiség. 5000 évvel ezelőtti krónikákban már leírták a tüneteit az állaton, emberen egyaránt. A veszettséget egy parányi, csak elektronmikroszkóppal látható rhabdovírus okozza, ami az agyat támadja meg, egy fajta speciális agyvelőgyulladást okozva. A legrettegettebb betegségek, közé tartozik, embernél, állatnál kevés kivétellel halálos kimenetelű! Pasteur (1881) kutatásai nyomán vált ismertté a vírus. Ő hozta létre az első oltóanyagot is. A világ számos kutatóját foglalkoztatja, hogyan lehetne a veszettségtől véglegesen megszabadulni, a megoldást sajnos még nem találták meg. A védekezés a megelőzésben van, a vírus kutatói ma már igen jó oltóanyagot tudnak készíteni a betegség megelőzésére. A veszettséget a fertőzött állatok terjesztik, leggyakrabban harapás útján. Ennek során az állat nyálával kerülnek a vírusok az okozott sebbe, ahol elszaporodnak, és az idegrendszert támadják meg. Jó tudni, hogy a veszettség jeleinek kialakulása előtt 5 nappal már a fertőzött állat nyálában jelen lehet a vírus, tehát a még egészségesnek látszó állat is terjesztheti a betegséget. A harapás után, a fertőzést követően, hosszabb-rövidebb lappangási idő következik. Ennek hossza függ attól, hogy a test melyik részén történt a harapás. Minél közelebb van a fejhez, annál rövidebb. Leggyakrabban 2-3 hét alatt alakulnak ki a tünetek (fejsebnél már 5-7 nap is elegendő). De előfordul, hogy fél évig is elhúzódik. A fertőzött állatnál a legelső és legjellemzőbb tünet, hogy megváltozik a viselkedése. A kutyák gyakran különböző tárgyakat rágnak és nyelnek le, ezt követően nyelési nehézségek lépnek fel, az állat szomjas, de mégis kerüli a vizet, hangja rekedt lesz. Később fokozottan nyugtalanná válik. A megkötözött állat a láncait rágja, tépi, folyamatosan dühöng. Ha elszabadul nagy távolságokat is, fut cél nélkül. Hangtalanul támad állatra, emberre. Ilyenkor alakul ki a széttérő kancsalság, mely furcsa, vad tekintet kölcsönöz számára. Azt követi egy levertségi állapot, majd a betegség végső stádiumában lógó álkapocs, bő nyálfolyás, majd a hátsó lábaktól kiinduló, fokozatos bénulás következik be. A teljes bénulás beálltakor az állat elhullik. A veszettség emberre, állatra nézve gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű betegség, a védekezés egyetlen módja a védőoltás. Nagyon fontos tehát a megelőző védőoltás rendszeres elvégzése, amire rendelet is kötelezi a kutyatartókat. Az oltással rendelkező kutya esetén az oltási bizonyítványt a tulajdonosnak mindig be kell tudnia mutatni. A természetjárók számára feltétlenül szükséges az óvatosságra való figyelmeztetés. Az ember természetes állatszeretete gyakran elhomályosítja a szükséges veszélyérzetünket, amelynek a szokatlanul - sokszor meglepően barátságosan - viselkedő állatok észlelésekor kellene kialakulnia. A veszettség legfontosabb tünete, hogy az állat addig megszokott viselkedése megváltozik. A vadon élő állatok rendszerint elvesztik óvatosságukat, "szelíddé" válnak. Ez a szelídség azonban az ember számára életveszélyt jelent!

 

 

Szopornyica

 

A szopornyica a kutyák leggyakoribb, sokszor halálos kimenetelű vírusos fertőző betegsége. Ezt a betegséget az ember nem kaphatja meg! A fertőzés kutyáról kutyára terjed, az ember is átviheti az egyik kennelből a másikba. Feltételezhetően minden eb átesik rajta, általában fiatal korban, szemmel látható tünetek közt, vagy észrevétlenül. A szopornyica vírusa a kutya vizeletében, és nyálában választódik ki, a fertőződéshez elegendő már az is, ha az egészséges állat a betegséghordozó váladékot megszagolja, netán megnyalja. A betegség lappangási ideje 3-7 nap a fertőzéstől a betegség első tüneteinek kialakulásáig. A betegség lefolyásának három formája van.

 

A kiütéses típus: rendszerint hirtelen, és magas (39,5 – 40 Celsius) lázzal jelentkezik, néhány nappal később a combok belső felületén kis piros foltok keletkeznek helyükön, pedig gennyes hólyagocskák képződnek.

 

A hurutos típus: a kötőhártya kipirul, az állat könnyezik, hunyorog, reggelenként a szemeket sűrű genny ragasztja össze. Gyakran a kutya nem lát, mert a szaruhártya elhomályosodik, megszürkül, vagy fekély képződik rajta. A légzőszervek hurutjánál, majd gyulladásánál az orrból savós, gennyes váladék folyik, a kutya köhög, nehezen lélegzik, tüdőgyulladás jelentkezhet, amikor a több, és sűrűbb váladék miatt az orrnyílások elzáródnak, és a kutya szájon át, kapkodva, nehezen lélegzik. Az emésztőszervek megbetegedése gyomor-bélhurutban vagy gyomor-bélgyulladásban mutatkozik. A beteg kutyák már a kezdettől étvágytalanok, nyelvük lepedékes, hánynak, a hasi tájék fájdalmas, a bélsár bűzös, híg nyálkás, véres.

 

Az idegrendszeri típus: agyvelőgyulladás, gerincvelő-gyulladás, alakulhat ki. Ennek megfelelően jellemző a tompultság, az érdeklődés hiánya, réveteg tekintet, vagy ellenkezőleg túlzott izgatottság jelentkezik. A legkisebb izgalomra a fej-rágó és nyakizmokban görcsök keletkeznek, a kutya rángatózik, eldől, lábaival mereven kalimpál, nyálzik. Ilyenkor önmagától már képtelen bélsarat, vizeletet üríteni. A súlyosan beteg kutya szívműködése zavart, a bőrön, a fülben gennyes gyulladás, ekcémás folyamatok indulnak be. A gyógyulás rendkívül bizonytalan, költséges, a szérumoltások, és az egyéb gyógyszerek csak akkor eredményesek, ha a kezelést az első 48 órában megkezdjük. A szopornyicán áteset, vagy rendszeresen oltott kutyák az anyatejjel immúnissá teszik a kölykeiket az elválasztás ideéig, ettől kezdve a gazda felelőssége a védőoltások megfelelő időben történő beadatása.

 

 

Fertőző májgyulladás

 

A fertőző májgyulladás a szopornyicához hasonlóan járványosan is előforduló vírusos megbetegedés. Nem azonos az ember hasonló nevű betegségével, annak ellenére, hogy mindkét esetben a máj megbetegedéséről van szó! Ugyancsak a fiatal kutyánál gyakori a megbetegedés, a kor előre haladtával mind ritkább, öt éves kor után már csak elvétve észlelhetjük. A betegség kezdeti stádiumában a vírus a kutyák székletével, és nyálával jut tovább, később már a vizelettel is terjedhet. A betegségből a felépülés több hónapon keresztül is eltarthat. A fertőző májgyulladásnak is három formája van.

 

Túl heveny típus: a tünetek jelentkezése után a kutya 24-72 órán belül elhullik, a gyors lefolyás miatt rendszerint anélkül, hogy a betegséget megállapítani, vagy gyógyítani lehetne. A kölyök például olyan hirtelen elpusztulhat a fertőzés következtében, hogy nincs mód, és idő a gyógykezelésre, csak a boncolás deríti ki az elhullás igazi okát. A túlheveny típusnál, a betegség hirtelen jelentkező, magas (40 – 41 Celsius) lázzal kezdődik, nagyfokú elesettséggel, többször megismétlődő hányással, és nagyfokú szomjúsággal jár. A nyálkahártyák sápadtak, a mandulák duzzadtak, a vizelet sötétsárga színű.

 

A heveny típus: 3-5 nap alatt zajlik le. Tünetei: elesettség, hányás, hasmenés, szomjúság, ritkán magas láz, leginkább hőemelkedés. A kötőhártyák, a nyálkahártyák, végül az egész test bőre sárga színű lesz. A kötőhártyán a száj, és torok nyálkahártyáján, a lágyékon, a here bőrén látható pontszerű, vagy nagyobb vérzések jelennek meg. A máj megnagyobbodik, törékennyé válik, emiatt könnyen megreped, és így a kutya belső vérzésben elpusztul. A légzés szapora, ziháló, a pulzus gyenge, a vizelet sötét sárga. Az elhúzódó típus: 6-14 nap alatt zajlik le. A tünetek megegyeznek a heveny típussal, csak gyakoribb a szűnni nem akaró hányás, mozgászavar. A betegség gyógyítása éppen olyan bizonytalan, komplikált, költséges, mint a szopornyicánál, ezért itt is elsősorban a megelőzésre kell törekedni. A fertőző májgyulladás ellen külön vakcina áll rendelkezésünkre. Gyógyulás azonban megismételt vérátömlesztés nélkül alig várható.

 

 

Parvovírusos bélgyulladás

 

A betegség kórokozója az úgynevezett parvovírus, amely nevét a rendkívül kis méretéről kapta. A parvovírus elsősorban a beteg, vagy még csak fertőzött egyesek nyálával, bélsarával kerül a külvilágra, és szájon átterjed. A betegség lezajlása után a kutyák még két-három hétig ürítik a vírust. A parvovírus a környezet kedvezőtlen hatásaival szemben rendkívül ellenálló. A betegség iránt elsősorban a kiskutyák, vagy a növendékkutyák fogékonyak, de néha idősebb kutyák is megkaphatják. E bélgyulladás kialakulására jellemző, hogy a vírus a bélcsatorna nyálkahártyájában megtelepszik, ott elszaporodik, majd súlyos elváltozásokat okoz. A bél nyálkahártyájának nagy része elpusztul, a tápanyagok, és a víz felszívódása ez által lehetetlenné válik. A bélfal vérereinek sérülése miatt a fel nem szívódott, sőt bomlásnak indult béltartalomhoz gyakran vér is keveredik. Ezután folyamatos, szinte csillapíthatatlan hányás-hasmenés alakul ki, a kutya sok folyadékot, ásványi sókat veszít, az állat súlyos vérkeringési zavar kíséretében kiszárad, és rövid időn belül elpusztul. A betegség tünetei: a kezdeti szakaszra jellemző a bágyadtság, az étvágytalanság, majd rövidesen az ismétlődő hányás, hasmenés. A bélsár nagy mennyiségű, kezdetben sárga, vagy sárgásbarna színű, később, ahogy a kutya állapota súlyosbodik vörösesbarnává, véresé válik, és feltűnően bűzös szagú. A hányadék fehéres, nyálkás, vagy habos. A beteg kutya hamarosan teljesen legyengül, állandóan fekszik, nem eszik, nem iszik, vagy ha valamennyit mégis azt hamarosan kihányja. Ritkán hőemelkedés, még ritkábban magas láz is előfordulhat. Súlyosabb esetben az elhullás előtti napokban a kutya testhőmérséklete több tized fokkal a normális érték alá süllyed. A kimerítő hasmenés, és hányás miatt a beteg kutya szőrzete elveszíti a fényét, simaságát, bőre szárazzá, bűzössé, rugalmatlanná válik. A kutya szeme beesik, hasfala nyomásra, enyhébb tapintásra is nagyon érzékeny. Ha a kutya a betegség első 3-4 napját túléli, reménykedhetünk a felépülésében. A parvovírusos bélgyulladás lefolyása egyébként fiatal kutyákban mindig súlyosabb, mint az idősebbekben. Amennyiben az eb étvágya visszatér, az már rendszerint a gyógyulás jele. Mivel a kór okozója nem régóta ismert vírus, jelenleg nincs olyan gyógyszer, ami ezt elpusztíthatja, a gyógykezelés minden esetben tüneti, az állatorvosok a betegség következményeit próbálják elhárítani. Ezek közül a legfontosabb a só, és a tápanyag pótlása vénás infúzióban, vagy a bőr alá fecskendezve. A betegség egész ideje alatt adjunk a kutyának hányás, és hasmenés csillapítására szolgáló orvosságokat. A betegség a parvo-vakcina alkalmazásával eredményesen megelőzhető.

 

 

Aujeszky-féle betegség (álveszettség)

 

Aujeszky Aladár mikrobiológus 1902-ben írta le a pseudorabiest (álveszettséget) és különítette el a veszettségtől, halála után róla nevezték el a betegséget Aujeszky-féle betegségnek. Az álveszettség nevet arról kapta, hogy a tünetek hasonlítanak a veszettségben szenvedő állaton megjelenő tünetekkel. Aujeszky Aladár volt az, aki Magyarországon bevezette a kutyák veszettség elleni kötelező védőoltását. A betegséget vírus okozza, amely többek között a sertés gégéjében tenyészik, majd a vérben, a vizeletben, és később a központi idegrendszerben is megjelenik. Lappangási ideje 3-6 nap. A kutyákon kívül más háziállatok is elkaphatják. A kutya rendszerint szájon átfertőződik a már beteg sertés nyers húsával, (ezért az állat sertéshúst csak főzve vagy sütve kaphat) a vírust tartalmazó vizelettel, vérrel, szennyezett táplálékkal. A vírust a patkányok is terjesztik. A betegség nagyfokú bágyadtsággal kezdődik, a kutya nem eszik, összekuporodva, ijedt arckifejezéssel ül, vagy minden átmenet nélkül le-fel rohangál. Izgatottan, erőteljesen nyalogatja s a kínzó viszketés miatt véresre, harapdálja a testét, miközben nyög-nyüszít. Nyugtalanul szaladgál összevissza, néha hempereg. Előfordulhat, hogy az embert is megtámadja, ezért nem árt a fokozatosság. A garatbénulás miatt a kutya nem tud nyelni, állandóan habos nyál folyik a szájából, esetleg rángatózik is. Pupillája teljesen kitágul, s ez rémült kifejezést kölcsönöz a beteg állatnak. A kór lefolyása drámai, a halál minden gyógyszeres kezelés ellenére 24-36 órán belül bekövetkezik. Mivel a tünetek hasonlítanak a veszettségre, a kutyát mindenféleképpen állatorvoshoz kell vinni a biztos diagnózis megállapítása érdekében, illetve, hogy kizárja az emberre is veszélyes betegség gyanúját!

 

 

Leptospirózis

 

Ezt a betegséget egy sajátos baktérium (Leptospira faj) idézi elő. A fertőzés forrásai a különböző rágcsálók, háziállatok, amelyek egyébként tünetmentesek, de vizeletükkel ürítik a kórokozókat. A fertőződés bőrön, vagy a nyálkahártyán keresztül történik. A leptospirózist két nagy tünetcsoportba foglalhatjuk össze.

 

A fertőző sárgaság: a fertőző sárgaságot előidéző leptospirák a patkányok veséjében élnek, a kórokozók a vizelettel ürülnek, ezért leginkább azok a kutyák fertőződnek leptospirákkal, amelyek közvetlen kontaktusba kerülnek a patkányokkal, a patkányvizelettel fertőzött tárgyakkal. A betegség lappangási ideje 10-12- nap. A betegség 1-2 napig tartó magas lázzal kezdődik, közben bágyadtság, étvágytalanság, hányás jelentkezik, a hetedik nap környékén, pedig általában sárgaság, sötétsárga színű, vörhenyes vizelettel. Ha idejében nem sikerül a betegség felismerése, akkor a sárgaság tünetei után 5-14 nap múlva elhullik az állat.

 

Az ebtífusz: azok a beteg kutyák közvetítik, amelyeknek a veséjében a kórokozók megtelepedtek, és amelyek vizeletükkel leptospirát ürítenek. A hím kutyák éppen ezért fertőződnek gyakrabban, mert a vizalettel szennyezett helyeket sűrűbben keresik fel. A betegség heveny formájában magas láz, hidegrázás, bágyadtság tapasztalható véres hasmenéssel, és nagyfokú szomjúságérzettel. A kutya lehelete vizeletre emlékeztető bűzös szagú, a szájüregben azonban fekélyek nincsenek. Idült típusában makacs hányás, étvágytalanság, elesettség tapasztalható. A száj nyálkahártyáját, és az ínyhúst szürkés lepedék borítja, melynek leválása után fekélyek tűnnek elő. A száj is vizeletszagú, a gyomortájék nyomásra fájdalmas, és általában bélsárrekedése van a kutyának. Nehezítet légzés, majd hosszantartó bódulat után a 10. nap körül következik be az elhullás. A betegség mindkét formájára jellemző a túl fokozott szomjúságérzet. Szakszerű gyógykezelés mellet azok a betegek gyógyíthatók, amelyeknél a tünetek viszonylag lassan alakulnak ki, a fiatal állatok általában könnyebben kiheverik a betegséget, mint az öregek. A leptospirózis mindkét formája az emberre is átterjedhet! Akárcsak a többi fertőző betegség ellen, a leptospirózis ellen is megelőzéssel védekezhetünk. A rendszeresen évente vakcinázott kutyák a betegséget nem kapják meg.

 

 

Tetanusz (merevgörcs)

 

A reflexingerlékenység fokozódásában és az izmok merevgörcsében megnyilvánuló betegség, amelyet a talaj felső rétegében mindenütt megtalálható Clostridium tetani baktériumok a sebek mélyébe jutva és ott elszaporodva termelt tetanospasmin toxinja okoz. Kutyákban, kölyökkorban a fogváltással kapcsolatos nyálkahártya-sérülések, a végtagok szúrt sérülései, műtéti sebek fertőzése, válthatja ki a betegséget. A toxin az egész testre kiterjedő, vagy főleg csak a fej izmain mutatkozó merevgörcsöt vált ki. A lappangási idő 1-2 hét, ez fiatal kutyákban rövidebb, mint az idősebbekben. A tünetek kutyákban először a rágóizomzat görcsös összehúzódásában jelentkeznek. A fülek megmerevednek, közelebb húzódnak egymáshoz, a homlok bőre mély ráncokat vet, előreesik a harmadik szemhéj, a kutya a száját kitátani nem képes, és arckifejezése úgynevezett szenvedő alakot ölt. Nyálzás is észlelhető. Lehetséges, hogy az izomgörcsök csak a fej tájékára lokalizálódnak, többnyire azonban a törzs és a végtagok izomzatára is kiterjednek. Jellemző a zászlós faroktartás. Emiatt a mozgás kötött, vagy a kutya járni sem tud. Ha a kutyát felemeljük, akkor lábait mereven fűrészbakszerűen tartja. A reflexingerlékenység fokozott. A legkisebb hang- vagy érintési inger általános izom-összerándulást vált ki a beteg kutyánál. A légzés felületessé válik, a belégzést sípolás, a kilégzést nyögés kíséri. A gyógykezelést, antibiotikum kezelést a lehető leghamarabb időn belül el kell kezdeni, amint a gyanú felmerül a betegség jelentkezésére. A kutyát nyugtatni kell, és olyan helyen kell tartani, ahol semmiféle zavaró tényező, inger nem éri. Csend, és nyugalom szükséges a kutya felépüléséhez, ezért lehetőség szerint besötétített, hangszigetelt szobában kell kezelni. A hosszan elhúzódó esetekben mesterséges etetés, és itatás válhat szükségessé. A tetanusz megelőzésében fontos az ellenszérum alkalmazása a sérülések, különösen a mély, szúrt sebek, harapások esetében, továbbá a sebek megfelelő ellátása.

 

 

Lyme-kór

A Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak a kullancs a leggyakoribb terjesztője, amely elsősorban az ember fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a kutya és az összes melegvérű állat is fogékony. A kullancs egy fertőzött állatból szív vért, a kullancsban a fertőző baktérium elszaporodik, és beépül a petékbe. A kullancs így a következő szúráskor már fertőzőképes. A fertőzött kullancs szúrását követően a kutya bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, a szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók, pedig megduzzadnak. A kutya lázas, étvágytalan, bágyadt, de eleinte ezek tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó kutyának általános tünetei lesznek, rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszere a nyirokcsomók megnagyobbodása és szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és ízületi gyulladás is jelentkezhet. A kutyák antibiotikumokkal eredményesen gyógykezelhetőek. Megelőzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk be kutyánkat. A kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával, pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés, rácsöppentés. Megjegyzendő, hogy a kullancsok még számos más emberi, és állati betegségeknek is terjesztői.

 

 

Kennelköhögés

 

Összetett kóroktanú betegség, melynek okozói egymást segítve alakítják ki a kórképet (Kutya adenovírus 2, Parainfluenzavírus 3, Reovírus 1–2, Bordetella bronchiseptica, Pasteurella multocida). A vírusok által legyengített nyálkahártyákban másodlagosan elszaporodnak a baktériumok is. A kezdetben savós orrfolyás, kötőhártya-gyulladás gennyessé válik, a betegek köhögnek, tüdőgyulladás alakulhat ki. A megbetegedés sűrű kutyapopulációkban gyakrabban fordul elő.

 

 

Coronavírusos hasmenés

 

Főleg fiatal kutyákban fordul elő, azonban ritkán felnőtt kutyák is megbetegednek. A beteg kutya étvágytalan, vízszerű hasmenése van, hány, kiszáradhat.