Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fontosabb bőrbetegségek

2008.01.27

A fontosabb bőrbetegségeket a következő módon csoportosíthatjuk:

Veleszületett (endokrin), táplálkozási eredetű, gennyes, nem gennyes, allergiás, autoimmun, gombás és parazitás.

A veleszületett bőrbetegségek közül az idiopathicus seborrhoea fiatal, néhány hónapos kutyákban fordul elő. A bőr korpázik, rajta vastag, pörkös felrakódások vannak. A szőrzet megritkul, fénytelen, bűzös. Az acanthosis nigricans kizárólag tacskókban fordul elő. Jellemző a szimmetrikus bőrelszíneződés és megvastagodás, valamint a lekopaszodás. Hosszabb idő után a bőr elsötétedik, kékesszürke árnyalatú lesz, megvastagszik, ráncokat vet. Az endokrin bőrelváltozások közül a pajzsmirigyhormon-hiány (hypothyreosis) kétoldali, szimmetrikus lekopaszodást, tompa fényű, száraz szőrzet kialakulását okozza. Szukák ösztrogén hiánya fiatalkorban ivartanított nőstényeknél okoz gyér, lekopaszodó szőrzetet. Jellemző a vulva és az emlők csökevényes fejlettsége. A szukák ösztrogén túlsúlya idősebb kutyáknál gyakoribb, az ilyen állat bőre gennyes bőrgyulladással terhelt. A vulva és az emlők megnagyobbodottak. A kan kutyák feminizációs bőrelváltozása rejtettherés boxerekben gyakori, szimmetrikus szőrhullás, lekopaszodás, bőrpigmentáció látható. Az emlők duzzadtak, a csecsbimbók is meg növekedettek. Kan kutyák androgén hiánya idősebb kanokban okoz fénytelen, vékony, molyrágásszerű szőrzetet.

 

A táplálkozási eredetű bőrelváltozások közül a cinkhiány okozhat bőrmegvastagodásokat és szőrhullást, következményes gennyes bőrgyulladást. Főleg gyorsan fejlődő, nagy kutyákban, pl. dogban, németjuhászban, dobermannban jelentkezik a legsúlyosabb formában. Az esszenciális telítetlen zsírsavak hiánya viszketegséget, nedvedző bőrgyulladást, szőrhullást okoz.


A gennyes bőrbetegségeknek három formája van:

 

  1. A hólyagos bőrgyulladás, ami fiatal kutyákban fordul elő, később kiütésekké, bőrfekélyekké alakulhatnak a felfakadt hólyagok.

 

  1. A fiatalkori szőrtüsző- és faggyúmirigy-gyulladás, rövid szőrű kutyafajtákban, mint dog, dobermann, boxer, gyakran fordul elő. Főleg a fej csomói jellemzőek, de a folyamat általános tünetekkel, lázzal, elesettséggel, étvágytalansággal is jár.

 

  1. Végül a mélyre terjedő, gennyes bőrgyulladások különböző formákban fordulnak elő. Ezek közül a kórformák közül az első négyre, a fejre, hasra lokalizálódó súlyos gyulladásos jelenségek, az általános pyodermára testszerte bőrfekélyek, végül a pododermatitisre a lábak gennyes gyulladása jellemző.

 

A nem gennyes bőrgyulladások közül a kontaktdermatitist a kémiai anyagokkal (savak, lúgok, szappanok, tisztítószerek) való érintkezés okozhatja. Az érintett területeken bőrkipirulás, szőrhullás, göbök, fekélyek, felrakódások láthatóak. A napfénydermatitis festezetlen bőrfelületeken, főleg az orron, a bőr kipirosodásával, fájdalmasságával, pörkök keletkezésével jár.

A nyári ekcéma inkább a hosszú szőrű, sűrű bundájú kutyákban fordul elő. Nedvedző, később gennyesedő, fájdalmas, élénkvörös bőrelváltozás jön létre. A bőrredő dermatitis pekingi palotakutyánál, bulldognál, kínai harcikutyánál és kövér kutyáknál gyakori, ugyanis a bántalom oka az, hogy a vaskos, egymással érintkező bőrredők esetében a bőr nem tud megfelelően szellőzni. A bőrredők érintkezésében bűzös, nedvedző, gennyesedő, kipirult területek láthatóak. Az ajakredő-gyulladás, nyálazással, a vulvaredő-gyulladás húgyúti fertőzéssel járhat. A pszichogén dermatitis egyes ideges, nyugtalan kutyafajtákban (dalmata, dobermann) gyakori. Ha megszokott mindennapi életkörülményeikben számukra kedvezőtlen változás alakul ki (pl. sétáltatás elmaradása, megszokott személy hiánya, unalom, stb.), bőrüket intenzíven nyalni, rágni, kaparni kezdik. A bőr kifekélyesedik, megvastagszik.

 

Allergiás bőrbetegségeknél a csalánkiütés eleségek (főleg tojás, tej, hal, egyéb fehérjék, stb.), bolhacsípés, belégzési allergének (növényzet pollenje, gombaspórák, haj, szőr, por, stb.), vegyszerek (festékek, tisztítószerek, stb.), samponok, nyakörvek (pl. bolhanyakörvek), gyógyszerek (antibiotikumok, parazitaellenes szerek, stb.), oltóanyagok, nemi hormonok hatására alakul ki. A fej bőre igen rövid idő alatt erősen megduzzadhat, esetleg savó szivároghat ki a bőrre, ott beszáradva pörköt alkothat. Jellemző az állandó, intenzív viszketés.

 

Az autoimmun bőrbetegségek hólyagképződéssel, a bőr elszíneződésével, megvastagodásával, felrakódásokkal, fekélyekkel járnak. Egyes formái gyakoriak skót juhászban, sheltieben, német juhászban.

 

A gombás bőrbetegségek jellemzője kerek, szőrhiányos területek kialakulása és a nagyon erős vakaródzás. A pörkök felülete sárgás színű és vizelethez hasonló szagú.

 

A parazitás bőrbántalmakat leggyakrabban bolhák okozzák. A folyamat tipikus lokalizációs helye a hát bőre, ahol bőrpír, nedvedzés, később pörkösödés alakul ki. A kutya nagyon erősen vakaródzik. A rühösség jellemzője az intenzív vakaródzás, általában a fejre lokalizálódik, ahol bőrkipirosodás, göbök, később pörkök, bőrmegvastagodás, szőrhullás látható. A szőrtüszőatkakór (demodicosis) lehet lokális (általában fejen, lábvégeken) vagy általános. Jellemzőek a szőrhiányos foltok, a bőr kipirulása, pikkelyeződése. A betegségről bővebben az 1998/9. számban olvashatnak. A parazitás bőrbántalmak kórokozói lehetnek még szőrtetvek (csak rosszul táplált, legyengült állatokban), vérszívó tetvek, esetleg legyek és kullancsok is.


Gombás fertőzések

 

Az állatról emberre terjedő gombás fertőzések gyakorisága az elmúlt években drámaian megemelkedett. Az állatok gombás bőrbetegségeinek jelentősége elsősorban közegészségügyi veszélyességük miatt nagy. Mivel ez a fertőzés elsősorban az állatokkal gyakrabban közeli kapcsolatba kerülő gyermekeket és a fiatal felnőtteket (betegek 70%-a) veszélyezteti, ezért ezt a problémát igen komolyan kell vennünk. A legjelentősebb fertőzési forrás a macska, a bizonyított esetek 70%-ában tőlük ered a fertőzés. Állatról emberre közvetlen kontaktussal, az állatok simogatásával, cirógatásával terjed a fertőzés. A kórokozó átvitelében fontos szerepet játszanak a tüneteket nem mutató, egészségesnek látszó macskák. Előfordulhat, hogy az állat lappangó bőrgombásodására csak akkor derül fény, amikor a környezetben már emberi megbetegedés is történt.

 

 

 

Néhány szó a gombákról:

 

A gombáknak több mint százezer faja van. A természetben igen elterjedtek, megtalálhatóak a talajban, a levegőben, természetes vizekben, az ember és az állatok bőrén, nyálkahártyáin és bélsarában. Túlnyomó többségük nem okoz megbetegedést, általában elhalt növényi és állati anyagokon élnek. Vannak azonban különböző emberi és állati megbetegedéseket okozó gombák is. Közéjük tartoznak az ún. dermatophytonok, amelyek az elszarusodott szövetek (bőr, haj, szőrzet, köröm, karom) kóros elváltozásait okozzák. Ezek az elváltozások emberek esetében az arcra, nyakra, a kezekre, a törzsre, a lábakra és az öt évesnél fiatalabbak esetén a fej bőrére terjednek ki. Állatok esetében pedig leggyakrabban a háton, a nyak körül és a hason figyelhetők meg.

 

Tünetek:

A bőr a gombákkal fertőzött területen kissé megduzzad, hámlik, viszket, a szőrszálak letöredeznek és kihullnak. A megbetegedett bőrfelület eleinte szabályos kör alakú, szélén kipirult gyűrűvel. A vakarózással a már beteg bőrterület egyéb kórokozókkal felülfertőződhet, melyek a gennyes bőrgyulladásig súlyosbíthatják az elváltozásokat. Vannak belsőleg, illetve külsőleg használható gombaellenes gyógyszerek, melyek csak megfelelő ideig (3-4 héttől több hónapig tartó kúra) alkalmazva vezethetnek teljes gyógyuláshoz. A gyógykezelés sok türelmet igénylő, hosszantartó folyamat, a betegség azonban megelőzhető. Ha nagyobb figyelmet fordítunk az ember közvetlen környezetében élő állatok főleg macskák megbetegedésének megelőzésére, az emberi fertőzések is jelentős mértékben elkerülhetők.

 

Néhány éve hazánkban is az állatorvosok rendelkezésére áll egy Biocan-M nevű vakcina, amely a kutyák és a macskák gombafertőzésének megelőzésére szolgál, de a már megbetegedett állat gyógykezelésekor is igénybe vehető. Az állatok 2-3 hetes időközzel elvégzett kétszeri oltása egy éves védelmet nyújt a kórokozó ellen. A tünetmentes, de a fertőzést hordozó egyedek is megszabadulhatnak ilyen módon a kórokozótól.