Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az idegrendszer betegségei

2008.01.27

Epilepszia

 

Az epilepszia már az ókorban is ismert betegség volt, bár akkor még hol tisztelték az epilepsziást (táltosok), hol a gonosz erők rabjának tekintették az ilyen beteget. Az első tudós, aki mint az agyműködés zavarát említi ezt a betegséget, Hippokratész volt. Ha ilyen régóta ismert, és kutatott betegségről van szó, akkor joggal feltételezhetnénk, hogy már mindent tudunk róla. Hát nem. Bár az ismereteink jelentősen bővültek, főleg az elmúlt 2-3 évtizedben, de még ma is sok a kérdőjel.

 

Epilepszia: "Különböző eredetű agyműködési zavar, amelyet az agyvelő több idegsejtjének egyszerre történő kisülése okozta visszatérő rohamok jellemeznek, és különböző klinikai, laboratóriumi tünetekkel társulnak." Bonyolult meghatározás, de így helyes. Tehát ez egy olyan betegség, amelyben az agy hibásan működik, ennek következtében ismétlődően rohamok, gyakran rángógörcsös rohamok jelentkeznek, és ez a rövid ideig tartó állapot gyakran eszméletvesztéssel is jár. Két roham közötti időszakban a kutya tünetmentes, egészséges benyomást nyújt. Általában a kutya 3-5 évében jelentkezik először a betegség, de nem ritkán már 3 hónapos korban is jöhet az első roham. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az epilepszia örökölhetőségével. Ezért fontos az epilepsziás kutyák kivonása a tenyésztésből.

 

Egy roham a következőképpen zajlik le (nem mindig így, vannak eltérő rohamformák is):

 

A roham első szakasza a bevezető szak, de ezt csak ritkán lehet észrevenni. Ilyenkor a kutya ideges lesz, nyugtalan, vonyít, remeg. Ez néhány perctől akár egy óráig is tarthat.

 

Ezt követi a roham második szakasza, amely kezdetekor általában a kutya élesen felvonyít, majd oldalára vágódik, egész teste megmerevedik néhány másodpercre, majd rángógörcs alakul ki. Száját csattogtatja, lábai rángatódznak. Ez a görcs néhány percig tart. Közben nyálzik, szájában a nyál habbá verődik (esetleg véres habbá, ha közben megharapja a nyelvét), néha bevizel.

Általában roham közben a kutya öntudatlan állapotban van.

 

A megnyugvási szakasz akár több óra is lehet. A roham elmúltával a kutya tudata lassan kitisztul, általában bizonytalanul mozog, esetleg sokat iszik, vagy eszik.

 

Napok, hetek, vagy csak hónapok múlva ismétlődik meg a roham. Két roham közti időszakban a kutya jól érzi magát, tünetmentes. Az idő múlásával azonban a rohamok egyre gyakrabban jelentkezhetnek, egyre súlyosabbak lehetnek. Az agy minden roham után kicsit károsodhat, végül akár az állat halálához is vezethet.

Gyógykezelés:

A lehetséges gyógyszerek közül ki kell választani azt, amely hatásos lehet, könnyű adagolni (napi kétszeri adagolásnál ne legyen több, hiszen sokan nem tudnak a munkájuk miatt délben is tablettát adni a kutyának), és az ára is elfogadható legyen (a gyógyszerek ára havonta sok száz és sok ezer forint között mozog). Gondolnunk kell arra is, hogy a kutya hajlamos a beadott tablettát szájában elraktározni, és később kiköpni. Ezért javaslom, hogy a tablettát kis májkrémes galacsinba dugva adjuk be a kutyának. A gyógyszerek nem mindig hozzák meg a várt hatást: az epilepszia gyógyíthatatlan betegség, csak a tüneteket, tehát a rohamok számát lehet mérsékelni, esetleg megszüntetni. Néha előfordul, hogy a már régóta szedett gyógyszer mellé más tablettákat is kell előírni, vagy a gyógyszerelést alapjaiban kell megváltoztatni. Ilyenkor az eddig szedett gyógyszert fokozatosan csökkentve, az új adagját általában fokozatosan növelve történik az átállás. Mindez csak állatorvos pontos előírása alapján történhet meg. A hirtelen gyógyszerváltás, vagy gyógyszerelvonás életveszélyes állapotot okozhat. A megfelelő gyógyszerezés ellenére előfordulhat, hogy egy-egy roham mégis jelentkezik. Ez nem feltétlenül a gyógyszer hatástalanságára utal, hiszen a rohamokat gyakran kiválthatja egy-egy külső tényező: előre nem várt sokk-hatás, vagy hideg-meleg front gyors váltakozása, esetleg a szomszédban egy tüzelő szuka.

 

 

 

Neurózis

A kutyának csakúgy, mint az embereknek, lehetnek szorongásai. Az egyik kutya a magasságtól, a másik az autótól, a harmadik az idegen állatoktól fél. Minden neurózis mögött bizonyos tehetetlenséget figyelhetünk meg, a kutya valamilyen problémától nem tud szabadulni, és ezt képtelen megoldani. A kennelben tartott kutyák nem menekülhetnek el a veszély elől, így a gyenge idegzetű egyedek neurotikussá válhatnak. Ennek gyakori megnyilvánulása a kutya körbe-körbe futkározik a kenneljében. Ezek a gyenge idegrendszerű kutyák, ha kijutnak a szabadba, még a nagyobb területen is körbe- körbe szaladgálnak. A kutyák neurózisát tanulmányozó kutatók azt tapasztalták, hogy a kísérleti alanyok mindig letörtek, valahányszor a számukra feladott probléma megoldása túl nehézzé vált. Ha sokáig tartott a vizsgálat, a kutyákon az idegkimerültség jelei mutatkoztak, vagy levertek lettek, vagy vad izgatottság vett erőt rajtuk. Az állatpszichológusok úgy vélik, hogy azok a kutyák, amelyeken az idegösszeomlás jelei látszanak, illetve valamilyen környezeti stressz hatására abnormálisan viselkednek, bizonyos mértékig örökölt tényezők hatására cselekszenek. A túl gyors ütemű képzés, a megerőltető feladatok halmozása, továbbá ha a kutyát természetes, ösztönös viselkedésének teljesen ellentmondó cselekedetek végrehajtására kényszerítjük, neurózist idézhetünk elő a kutyában.