Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fül betegségei

2008.01.27

Hajlamosító ok az is, hogy a nagy, lelógó fülük a külső hallójáratot állandóan takarja, annak szellőzését, mechanikus öntisztulását gátolja, ezért gyakori a betegség spánielekben, bassetekben. Anatómiai hajlamosító ok, hogy a külső hallójárat lefutásában megtörik. A kiváltó okok között szerepelhet a faggyú- és verejtékmirigyek fokozott termelése, a fürdetés vagy úszás után a járatba került víz, ami a váladékot fellazítja, azzal keveredve felgyülemlik. A gyulladás súlyosbodásában az elszaporodó, gennyesztő baktériumok jutnak szerephez.

 

Előidézhetik a betegséget a hallójáratba került idegen tárgyak (pl. toklászok).

Mechanikus kiváltó ok lehet a bőr sérülése harapás következtében, a fül állandó rázása, dörzsölése, a túlzásba vitt mechanikus tisztogatás.

 

Okozhatják a gyulladást paraziták, pl. rühatkák, tetvek, gombák. Jellemző tünet, hogy a kutya nyugtalan, fejét, fülét állandóan rázza, fülét, fültövét állandóan vakarja, dörzsöli.

Ha a külső hallójárat gyulladás a közép-, illetve a belső fülre is átterjed, a kutya a fejét a beteg oldal felé tartja, nem tud egyenesen járni, a beteg oldal felé dől. A hallójáratból váladék szivárog, az a környező bőrre, szőrzetre tapad, ott elbomlik, rossz szagot áraszt. A fül fájdalmas. A fültükörrel végzett vizsgálat során az enyhébb esetben a hallójárat bőre kipirosodott, esetleg a hám levált, a bőr nagy mennyiségű fülzsírral vagy pörkökkel borított. Súlyos esetben hallójárat bőre gennyes gyulladásos, kifekélyesedik, végül akár a dobhártya is átszakadhat. Idült esetben a bőr megvastagszik, azon növedékek képződnek. A gyógykezelés lényege a helyi beavatkozás. A hallójáratot fültisztító folyadékkal kíméletesen, de alaposan kitisztítjuk. Az idegen tárgyat haladéktalanul eltávolítjuk.

 

A parazitás vagy gombás gyulladásokat a kiváltó oknak megfelelően kezeljük, oldatokkal vagy speciális fülcseppekkel. Jótékony gyulladáscsökkentő szer, fülcsepp becsöppentése. Gennyesedés esetén speciális antibiotikumos fülcseppeket alkalmazunk. Az idült elváltozások gyógyszeres kezelése kevés sikerrel jár, ezért ilyenkor többnyire műtéti megoldást választunk.

 

A  toklász

 

A kutyák külső hallójárat-gyulladásának egyik leggyakoribb okozója a toklász. Akinek szedtek már ki toklászt a kutyája füléből, lábából, szeméből az tudja, hogy milyen veszélyt rejtenek magukban a lágyan hullámzó toklász-mezők.

 

Ki ne ismerné a toklászt?

 

Gyerekkorunkban sokat játszottunk vele, elcsodálkoztunk különös tulajdonságán, hogy az összedörzsölt két alkarunk közé téve egyre feljebb "mászik". Tudtuk, hogy még véletlenül sem szabad lenyelni, mert nagy bajt okoz. Azt azonban nem is sejtettük, hogy a veszély ténylegesen mekkora. Az egérárpa termését, ami leginkább egy búzakalászra emlékeztet, nevezi a köznyelv toklásznak. Ilyenkor tavasszal a járdák mentén, a nem karbantartott mezőkön néhány hét alatt kalászba szökik ez a fűféle, majd hetek alatt elszárad és széthullatja száraz, sárga termését. A toklásznak megvan az a nagyon rossz tulajdonsága, hogy bárhova befúródva egyre beljebb kerül, és a rajta lévő szálak megakadályozzák abban, hogy kifele mozduljon el. Hegyes vége révén gyakorlatilag a kutya bármely testnyílásába vagy a bőre alá befúródhat, ahonnan csak az állatorvos tudja eltávolítani. A toklász leggyakrabban a kutyák fülébe kerül, ahol nagyon rövid idő alatt kialakul a külső hallójárat gyulladása. Lakásban tartott kutyáknál a gazdi arra lesz figyelmes, hogy a kutya séta közben vagy hazaérve hirtelen rázni kezdi a fejét. Kertben tartott kutyák, vagy kevésbé figyelmes gazdik esetében sokszor csak jóval később, a kialakult fülgyulladás tüneteit észlelik: kutya rázza, esetleg ferdén tartja a fejét, dörzsöli a füleit, a fülekben bűzös váladék gyűlik össze. Friss esetben általában elég az állatorvosnak a toklászt eltávolítania, régebbi esetben sokszor már a szétrohadt toklászt megtalálni sem egyszerű a felgyülemlett váladékban, és ilyenkor mindig a hallójárat-gyulladást is kezelni kell. Sokkal bonyolultabb a helyzet, ha a toklász a kutya bőrén vagy egyéb testnyílásain (pl. szem, orr, száj, tasak, hüvely) keresztül fúródik be. Ilyenkor a kutya mozgása révén a toklász egyre beljebb jut, és akár több centméterre is eltávolodhat a befúródás helyétől, szerteágazó járatokat hagyva maga után. Ez gyakran szinte lehetetlenné teszi a szétroncsolt szövetek közt az idegentest megtalálását. A fülek után talán a leggyakoribb, hogy a lábujjak közt fúródik be a toklász. Eleinte csak egy kis duzzanat látszik, majd kialakul egy gennyes tályog, ami később kifakad, a kutya nyalja a lábát, sántít. A gazdi sokszor csak a gennyező sipolynyílást veszi már észre, ami nem akar begyógyulni. A toklász bekerülhet az állatok szemébe, ahol gennyes kötőhártya-gyulladást okoz. A kutya beszippanthatja a toklászt, amit hosszas prüszkölés jelez, befúródhat a kutya szájába, szuka kutyák hüvelyébe vagy kan kutyák tasakjába.

Mit lehet tenni?

A legbiztosabb nagy ívben elkerülni a toklászos területeket. Ha ez nem megoldható, akkor lógó fülű kutyáknál érdemes a fülek belső felületéről, hosszúszőrű kutyáknál legalább a lábvégeken lenyírni a szőrt. Rendszeresen át kell nézni a kutyákat és kiszedegetni a szőr közül a fennakadt toklászokat, még mielőtt befúródnának.