Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csontrendszer betegségei

2008.01.27

A csípőizületi diszplázia főleg a nagytestű kutyák betegsége, a csípőizület deformálódása.

 

 

A diszplázia szó jelentése: a normálistól, az egészségestől eltérő irányú fejlődés. Ha ez csípőízületben megy végbe, akkor ott az izület alkotásában résztvevő csontok, szalagok károsodnak. Többnyire a medencecsont vápája (az a csésze alakú rész, ami magába foglalja a combcsont gömb alakú fejét) fejlődik sekélyesen. Ennek következtében a combcsont nem elég feszesen illeszkedik a medencéhez. A betegség súlyosságától függően izületi lazaság és a teljes ficam között bármilyen átmeneti forma előfordulhat. A laza „kotyogó” ízületben az egymáson elcsúszó, egymással érintkező csontfelszínek tovább károsodnak, és ez az oka annak, hogy a fiatal kutyákban kimutatott diszplázia a későbbiekben mind súlyosabb tüneteket mutathat egyre fokozódó fájdalommal.

  

A tünetek: a beteg kutya fekvésből nehézkesen áll fel, sokat fekszik, keveset fut és ugrál, séta közben indokolatlanul hamar elfárad, és gyakran leül, lefekszik, kíméli az érintett hátsó lábat, felnőtt kutya ügetés helyett gyakran poroszkál, időnként sántikál, fedező kanoknál párzási közönyösség, meghágási/ugrási nehezítettség vagy képtelenség. Súlyosabb esetekben a sántaság állandósulhat, és teljes mozgásképtelenség alakulhat ki, néha felnyüszít, vagy vonyít az állat egy-egy rossz lépéskor. Ekkor már elviselhetetlen fájdalmai lehetnek. Azonban gondolni kell arra is, hogy a fájdalom az oka a fentebb felsorolt enyhébb tüneteknek is. Ezért is olyan fontos, hogy mindent megtegyünk egészséges csípőizületű kutyák tenyésztéséért, mert a diszpláziás kutyák egy része egész életét fájdalommal éli le. Ha egy kutyának világos a szeme, gyenge a pigmentációja, esetleg rossz a fül- vagy faroktartása, attól még boldog kutya lehet, őrizheti a házat stb. De a sántikáló, megnyomorodó kutya élete fájdalmas magának a kutyának és gond a gazdájának is.

 

A tünetek, megjelenése függ a kutya fajtájától, a tartási körülményektől és természetesen az egyedenkénti fájdalomtűrő képességtől.

 

A csípőizületi diszplázia ún. sokgénes módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy több, a diszplázia kialakulására ható aktív gén együttes jelenléte kell a diszplázia tényleges kifejlődéséhez. Szintén a sokgénes öröklődés következménye az enyhe és a súlyos fokú diszplázia között előforduló számos átmeneti forma. Ugyanakkor nem minden diszpláziát okozó gén „működik” egy kutyában. Lehetnek gének, melyek „alszanak”, viszont sajnálatos módon öröklődhetnek, és az utódokban aktívvá válhatnak. Erre példa az, amikor két (röntgenvizsgálattal igazolt) tökéletesen ép csípőizületű kutyától diszpláziás kölykök születnek. A népi mondás a diszpláziára is helytálló: a bajok hetedíziglen is visszaüthetnek.

A röntgenvizsgálattal a kutya fenotípusát vizsgáljuk, vagyis a csípőizületen látható, megfigyelhető elváltozásokat. Azonban azt sem a röntgenfelvételről, sem pedig a tünetek súlyosságából nem lehet megmondani, hogy a diszpláziára vonatkozólag milyen a genotípusa, tehát hogy benne hány gén és milyen mértékben hordozza és örökíti a betegséget. Az örökítés és a tenyésztés szempontjából sokkal értékesebb a mentes szülőktől származó enyhe diszplázia fokozatú egyed, mint a közepes vagy súlyos szülőktől származó mentes. Ez utóbbi kutya nagy valószínűséggel „alvó” géneket örökölt, mely gének őt magát nem betegítették meg, viszont utódaiban a diszplázia előfordulásával komolyan számolni kell. Minél több egy kölyök ősei közt az egészséges csípőizületű egyed, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kölyöknek is jó csípőizülete lesz.

Valószínűleg eljön majd az az idő, mikor a kutya faj génkészletét is sikerül teljes egészében feltérképezni, sőt azon génsebészeti eljárásokat végezni. Addig azonban a tenyésztők feladata és felelőssége, hogy a kutyákat minél több generáción át ép csípőizülettel tenyésszék.

 

A fentiekben leírt öröklődési mechanizmust a környezeti tényezők is befolyásolják.

 

A csípőizületi diszplázia gyógykezelése konzervatív (úsztatás, gyógyszeres) vagy sebészeti lehet. A konzervatív kezelést általában enyhébb esetekben javasolják az állatorvosok, illetve amíg a műtét elkerülhetetlenné válik.

 

Az úszás a diszpláziás kutya legegészségesebb sportja.

 

A súlyos sántasággal járó esetekben csak a sebészeti beavatkozás adhat megoldást. Műtéttechnikailag többféle eljárás létezik, a legmegfelelőbbet mindenkor egyénileg, a beteg kutya röntgenvizsgálata alapján választják ki. Leggyakrabban a combcsontfej amputációját végzik, illetve protézist ültetnek be, de a medencecsont feldarabolásával és új helyzetben történő összeillesztésével is jó eredményt érhetnek el bizonyos esetekben. A műtétet követő korai, rendszeres úsztatás az operáció sikerességét növeli. Manapság a műtétek elvégzéséhez állatorvosi vonatkozásban többnyire már minden feltétel a rendelkezésre áll (csontsebészeti műszerek, protézisek, sebészeti szaktudás, és tapasztalat), de sajnos egyre több gazdi képtelen kifizetni a többtízezer forintos kezelési költséget, és ezért egyre többen kérik végső esetben kutyájuk halálba altatását.

 

 

Csonthártyagyulladás

 

A csonthártyagyulladás tulajdonképpen inkább csontgyulladás (panosteitis, panostitis - ahogy tetszik).

Ha tényleg ez a kutya baja (klinikai vizsgálat és röntgen által megerősítve), akkor a gyulladáscsökkentők mellett komoly diétás szabályok bevezetésére is szükség van: kiegyensúlyozott, korcsoportnak és testnagyságnak megfelelő, jó minőségű táp etetése és az esetlegesen kiegészítésként adagolt vitaminok, illetve ásványi-anyagok elhagyása.

 

Két típusa van:

 

1. Körülhatárolt csonthártyagyulladás, amely különösen a rövid szőrű, hosszú farkú kutyáknál fordul elő (dalmata, dog, vérebek, vizslafélék, kopók), a farokcsigolyákon ismételt sérülések miatt. Az elváltozás hatására a farok érintésére is nagy fájdalmat jelez az állat.

 

A gyógykezelés hosszadalmas és sok esetben eredménytelen. Súlyosabb kórformáknál az elváltozott farokcsigolyák műtéti eltávolítása indokolt.

 

2. Gennyes csonthártyagyulladás. Baktériumos fertőződés hatására gyakori az arccsontokon, sőt sipoly is kialakulhat. Antibiotikumos kezelés és műtét segíthet.

 

Mind a fehérje, mind a kalcium indokolt mennyiségénél ill. táplálékban lévő indokolt arányánál magasabb arányú etetése a hosszú csöves csontok túlságosan gyors, idő előtti növekedéséhez vezet. Az izületek lágyszervi alkotóelemei ill. az izomzat fejlődése nem képes követni a csontok túlzott növekedését. Ebből eredően laza izületi alakulás, izomzatbeli deficit, mozgás zavarok léphetnek fel, ideális alapot teremtve a betegség kialakulásához ill. romlásához. A kalcium és fehérjetúletetés mindemellett alapvetően hozzájárulhat más mozgásszervi betegségek kialakulásához is, mint például a csonthártyagyulladás, izületi porcleválások (OCD), könyökdiszplázia stb.

 

 

Csontlágyulás

 

Többnyire a már kifejlett, esetleg előrehaladottan vemhes vagy szoptatós kutyák betegsége. A baj okozója rendszerint a "mészsóhiány". A vemhes kutya csontlágyulása főképp úgy alakul ki, hogy nem kap elegendő vitamint vagy mészsót, mivel a magzat a saját csontrendszerének kifejlesztéséhez anyja csontjából vonja el az ásványi anyagokat. Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy a biológia törvénye szerint az újszülötteknek "egészségesen" kell világra jönniük.

 

 

Csontritkulás

 

Okozója ugyancsak a mész-, foszfor és vitaminellátás hiányossága. Ez a betegség is általában felnőtt korban jelentkezik.

 

Tünetei: a csöves csontok kéregállományának az elvékonyodása, illetve állományuk ritkulása. Sajnos mindkét kórformánál elég gyakoriak a csonttörések.

 

 

Porckorongsérv

 

Rövid lábú, hosszú törzsű kutyák - pekingi palotakutya, tacskó - betegsége. A gerincoszlopot alkotó csigolyák között rugalmas, rostos porcból álló, korong alakú lemezek - a porckorongok - találhatók, amelyek a gerincoszlop hajlékonyságát és rugalmasságát segítik elő. Nos, kóros körülmények között a csigolyák közötti porckorong kitüremkedik a helyéből, azaz le, fel vagy oldalirányba elmozdul, nyomást gyakorol a gerincvelőre vagy a kilépő gerincidegek tövére, s kialakul a porckorongsérv.

 

Rövid lábú, hosszú hátú kutyák hajlamosak a porckorongsérvre

 

Ha a folyamat lassú, csupán annyit lehet észrevenni, hogy a kutya nem szívesen mozdul, vagy a hátulsó lábára enyhén sántít. Súlyosabb esetben az eb hátulsó végtagjai megbénulnak, székletét és vizeletét nem képes eltávolítani. Amennyiben az állaton a porckitüremkedés jelei mutatkoznak, azonnali mozdulatlanságra kell kényszeríteni, ami persze nem könnyű dolog. Így elkerülhető azonban, hogy a porc teljesen kitüremkedjen és a kutya megbénuljon. Ha a kitüremkedés enyhe, az állat többhetes szigorú mozgáskorlátozás jótékony hatására - legtöbbször orvosi beavatkozás nélkül is - rendbe jöhet. A fájdalomcsillapítók adagolását nem szabad túlzásba vinni. Ezek ugyanis - mivel megszüntetik a fájdalmat - arra késztetik kedvencünket, hogy ne mozogjon óvatosan, s így fölöslegesen súlyosbítjuk a helyzetét.

 

Ha a tünetek állandósulnak vagy ismétlődnek, illetve ha a porckitüremkedés a végtagok gyengeségét vagy bénaságát idézi elő, feltétlenül forduljunk állatorvoshoz! Amennyiben a gyógyszeres kezelés önmagában nem elegendő, műtétre is sor kerülhet. A beavatkozás abból áll, hogy eltávolítják a deformálódott porckorongot, s így megakadályozzák az esetleges kitüremkedést. A porckorongsérvben szenvedő kutyák gyógyulásához szinte elengedhetetlen a fizikoterápiás utókezelés, amely különböző fürdőkből, esetleg úsztatásból, izom- és ízületi tornából áll. Ha idejében felismerik a bajt, és gondosan, szakszerűen kezelik a kutyát - ez sajnos több hónapot is igénybe vehet -, az esetek 70-80 %-a teljes felépüléssel végződik.

 

 

 

Angolkór

 

Az angolkórt anyagforgalmi zavar okozza ugyan, de tulajdonképpen a csontrendszer betegsége, és leginkább a kölyökkutyákat érinti. Oka a D-vitamin, illetve a mész, a foszfor hiánya miatt kialakult anyagcserezavar, amely akadályozza a kutya csontjainak normális fejlődését. Az a kölyökkutya, amely nem jut elegendő D-vitamint tartalmazó élelemhez, lassabban fejlődik, sőt különböző fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képessége csekély. A végtagcsontok növekedése lassú, és rendszertelen, a csont nem tartalmaz elegendő szilárdító anyagot, meszet. Súlyosabb esetben a végtagok csöves csontjai elgörbülnek, ízületi végük megvastagodik. Hasonló tünetek észlelhetők a bordaporcok, és a bordák határán, ahol kerek duzzanatok képződnek. Olykor a kutya fogai is hiányosan fejlődnek. A kölyökkori angolkór gyakran úgy alakul ki, hogy már az anyakutya sem kap elegendő D-vitamint a vemhesség idején, esetleg a megszületett nagyszámú kölyök nem jut az anyatejen keresztül elegendő kalciumhoz, foszforhoz, és D-vitaminhoz. Az angolkór kialakulását a túlzott bélférgesség is elősegítheti.

Fontos tehát a megelőzés, a vemhes kutyák D-vitaminnal történő ellátása, szakszerű táplálása, bőséges mozgatása. A kölyökkutyának adjunk rendszeresen D-vitamint, kalciumot, és foszfor-készítményt. A már kialakult angolkór kezelése hosszadalmas, és bizonytalan.

 

 

Zúzódások, csonttörések, ficamok

 

A zúzódások a csontot körülvevő lágy szövetek sérülései, s rendszerint nem befolyásolják a kutya mozgását. Az ilyen típusú sérüléseknél a duzzadás, és a fájdalom meglehetősen nagy területen jelentkezik, úgy, hogy pontosan nem is lehet meghatározni a sérült rész határait. Ha a kutya a lágyszöveti sérülés következtében sántít, akkor néhány napos pihenés után a javulás szemmel látható, a kutya egykettőre abbahagyja a sántikálást. Egyéb kezelésre általában nincs szükség.

 

 

Csonttörések

Ha a kutya eltöri valamelyik lábát, akkor túl azon, hogy nem tud ránehezedni, az érintett végtag szemmel láthatóan deformálódik is. Ez a deformálódás lehet egyszerű duzzanat, vagy a normális végtaghelyzet megváltozása. A törés helyén az érintett végtag mozgásának elváltozását, megrövidülését, illetve a normálistól eltérő egyéb elváltozást tapasztalhatunk. Ha a csont, ropogó hangot ad, majdnem mindig törésről van szó. Hacsak valamilyen érzékelő-idegi sérülés nem történt, vagy a kutya sokkos állapotba nem került, a törés kitapintásakor a kutya heves fájdalommal reagál. 

 

A törés kétféle lehet: zárt, és nyílt.

 

Zárt törésről akkor beszélünk, ha a bőrfelület, és a törött csont között nincs összekötő seb.

 

Nyílt a törés minden olyan esetben, amikor a törések a bőrfelületet is átszakítják, a kitüremkedő csontvégek jól láthatóak. A nyílt törések ezért könnyen fertőződhetnek.

 

A törések sajátos formálja a gerincoszlop törése, vagy ficamodása. Ezek a lehető leggyorsabb állatorvosi beavatkozást, és szakszerű, gondos elsősegélynyújtást igénylik. A gerincoszloptörések rendszerint a hátsó lábak részleges, vagy teljes bénulását is okozzák.

 

 

Ficamok

 

A kutya ficamai sokkal ritkábbak, mint a törések. Általában úgy keletkeznek, hogy valamelyik csont kiugrik a másik csonttal alkotott ízületből.

A ficam tünetei hasonlóak a töréshez, de jóval enyhébbek. A ficamok nem igényelnek azonnali beavatkozást, legalábbis olyan értelemben, hogy nem fenyegetik a kutya életét, vagy végtagjainak épségét. Ennek ellenére lehetőleg 24 órán belül vizsgáltassuk meg a beteg kutyát állatorvossal, mert ez az az időszak, amikor a baj még sebészeti beavatkozás nélkül is könnyen korrigálható. Az állatorvos általános érzéstelenítés mellett visszahelyezi a csontízület végét a megfelelő helyre. Egyes ficamoknál azonban szükségessé válhat a sebészeti beavatkozás is.