Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyomkövetés alapjai 2.

2009.03.04

Az alap nyomot az előző részben nagyjából leírtam, de van egy pár apróság, ami a munkánk menetét és a további lépéseket is befolyásolhatják. Én soha nem használok az első egy két alkalom után élelmet a nyomon, akkor is csak 3-4 hónaposnál fiatalabb kutyánál. A gyakorlatok mindig a jó kutya-gazda kontaktusra, a játékra, a kíváncsiságra, és a kutya természetes intelligenciájára épülnek.

 

Először is tisztáznunk kell, miből áll a nyom. Egyrészről a minden lépéskor keletkező talajsérülésekből (cipőnk által megsértett talaj, eltört, roncsolódott növények, anyagok), másrészről hátrahagyott egyéni szagunkból (lehulló bőr, haj ruha stb. részecskék) áll. Ez a két lényegi összetevő kb. 90%-10% arányban alkotja azt a szagelegyet, amit nyomnak nevezünk.  

 

A nyomkövetés időpontja az első pár hónapban mindig reggeli időpont legyen, tiszta fejű, lelkileg és szellemileg friss kutyával a legkönnyebb ez a feladat. Kezdetben ideális körülményeket válasszunk, tehát párás, szélcsendes időjárás, puha, nedves fű, szántás vagy vetés. Általánosságban elmondható, hogy a nyom előtti rituálé a kezdetektől megegyezik a vizsgán történtekkel. A nyomkövetéshez mindig használjuk a megszokott közlekedési eszközt, amivel kutyázni megyünk, tehát ha autóval járunk, hiába van a szomszédban ideális terület, tegyük be ugyanúgy a kutyát a kocsiba és ne legyünk lusták messzebb menni, elég kicsi a valószínűsége, hogy a szomszédban fogunk vizsgázni. Tehát otthon zsebünkbe teszünk egy vagy több (feladatfüggően) használati tárgyat. A nyomtárgyakat folyamatosan gyűjthetjük, kilukadt zokni, kis használati tárgyak legyenek,(üveg és fém ne), és túl apró sem, nehogy véletlenül lenyelje nagy lelkesedésében. Ezután betesszük a kutyust a kocsiba, ha közel a terület, mehetünk egy kis kört, mielőtt megérkezünk. Amikor megérkezünk a területre, kiszállunk, felvesszük a nyomhoz használt ruházatot,(általában télen-nyáron tanácsos a gumicsizma, eső, ill. nap ellen kalap vagy sapka, kutyás mellény). Ezt követően rövid séta következik egészségügyi céllal, majd beöltöztetjük a kutyát (hám, esetleg másik nyakörv). Én külön nyakörvet használok a nyomhoz, ez egy mérettel nagyobb a normálnál.  A kutya nyakára téve a nyomkövető pórázon lévő egy számmal nagyobb karabiner súlya alatt könnyen mozog a kutya nyakán, így súlyánál fogva mindig a földhöz közel maradva saját magától a kutya lábai között vezetődik. Így „bekapcsolva” a kutyát már biztos, hogy tudja egy pár alkalom után, miért is jöttünk. Következhet a nyom fektetése.

 

 A nyom fektetésekor a kutyát képzettségi szintjétől függően vagy kikötjük, vagy helyben marad. Ha kikötjük, ne ez legyen az első alkalom, mert lehet, hogy nem ránk fog figyelni, hanem a lábaira tekeredő pórázra. A kikötés, ill. a helyben maradás, ha mód van rá a nyomkövetésre használt területen legyen, hogy közben kutyánk már „felvegye” a környezete szagát, ezzel se kelljen már a nyomkövetés közben foglalkoznia. Az előző részben említett módon egy félkört leírva beugrunk a szimatkatlanba, ahol elkezdünk aprókat topogni. Az első 10-15 nyomnál egy olyan tárgyakat vigyünk magunkkal, amit már előtte kicsit bejátszottunk a kutyával. Ha nagyon labdás a kutya, ne labdát használjunk, mert az túl nagy ingert ad, valami olyan kell, amivel játszik, de mérsékelten. Több ilyen tárgy legyen, ezeket váltogassuk folyamatosan.

 

A szimatkatlanban kb. 40-50 cm-es körben mozgunk, nem túrjuk fel a talajt, csak a felületén hagyunk mozgásunkkal minél több nyomot. Figyeljük kutyánkat, tartsuk fenn folyamatosan az érdeklődését a közös játék iránt, ha nem figyel, dobjuk fel egy picit a játékot a levegőbe, hogy el ne vegye a szemét rólunk. Ezután elindulunk apró lépésekkel egy előre kiszemelt tereppont felé, amit kutyával a kezünkben is felismerünk, így kontrolálni tudjuk a jó haladási irányt nyomkövetés közben. Az első szár 30-60 lépés, a második 20-40 lépés legyen. A lépéseink aprók legyenek, ha lehet, egymás elé tegyük lábunkat minél keskenyebb nyomot hagyva, de nem kell túlzásba esni. Közben továbbra is figyeljük kutyánkat, hogy a játék iránti figyelme nehogy lankadjon. Az előre kiszemelt tereppontnál derékszögben bekanyarodunk (törünk), majd a törés után a második szár végén letesszük a tárgyat. A tárgy letételekor ügyeljünk arra, hogy azt a kutya csak akkor lássa meg, amikor már fölé ér, nehogy „ráraboljon messziről”.Amikor letesszük a tárgyat (ha végig figyelt a kutya) hosszasan motoszkálunk a földön, ezzel fokozva a kutya érdeklődését. Ezután ugyan azon az útvonalon visszatérünk a szimatkatlanba, amelyiken elhagytuk, majd oldalra kiugorva odamegyünk kutyánkhoz.

 

HA NEM TALÁLUNK PONTOSAN VISSZA A SAJÁT NYOMUNKON, ÚJ NYOMOT KELL FEKTETNI! AKI HAJLAMOS ELTÉVEDNI, GYAKOROLJON KUTYA NÉLKÜL!

 

Megdicsérjük, mert okosan megvárt, majd egy kb. 1,5-2 m-es pórázt csatolunk rá. Röviden tartva egyenesen odavezetjük a szimatkatlanhoz, majd a  „Szimat, keresd!” vezényszóval megmutatjuk neki a katlant. Ha jól állítottuk be a szitut, leszagol a földre, mivel addig szagtiszta területen haladt keresztül, ez lesz az első pont, ahol van valami ismerős a földön. Amikor elindul, már nincs más dolgunk, mint értékelni a haladását. Úgy értékelünk, mint a számítógép. Ha jó felé halad, az az egyes, akkor okos és haladhat. Ha rossz felé halad, az a nulla, akkor nem haladhat, de a helyes haladási irányt neki kell megtalálnia.

 

Csak abban az esetben segítünk neki, ha feladja a keresést, de akkor is kicsit „vonakodva” adjuk ezt a kegyet. Ilyenkor lenyúlunk a földre és megmozgatjuk a fűszálakat vagy a földet ezzel felhívva a figyelmét a keresési helyre. Mindig figyeljünk arra, hogy a nyomon a kutya megy elöl, ez az ő műsorszáma, mi csak asszisztálunk neki.

 

Amikor a nyom végére érünk, ő megtalálja a tárgyat, és önfeledt játékba kezdünk a megtalált cuccal. A rövid játék után a tárgyat elkérjük tőle és a szeme előtt eltesszük. Lezárásként ismét rövid séta következik.

 

Miután kiskutyánkkal szorgalmasan gyakoroljuk az egy törés - egy tárgyas alap nyomkövetést, nagyon meg kell gondolnunk a továbblépés mikéntjét. Ez az alapozó időszak tarthat akár hónapokig is (heti max. 2 alkalmat feltételezve), de lehet, hogy 3-4 hét után már olyan jól magyaráztuk el a feladatot, hogy továbbléphetünk.

 

Az alapnyomról való továbblépésről a következő részben lesz szó.