Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fegyelmező gyakorlatok

2008.01.24

HELYBEN MARADÁS

 

Kép Ennek a gyakorlatnak a tanítása hasonlóságot mutat a többi gyakorlattal abban, hogy legfontosabb alapelvként a fokozatosságot és következetességet tartjuk szem előtt, de abban különbözik, hogy tanítását egészen kis kölyökkorban nem szabad elkezdeni azért, mert olyan erős gátlásokra épül, amelyek a kölyköt túl erősen és kedvezőtlen irányba befolyásolná.

 

A tanítás elkezdésére kutyától függően általában 6-8 hónapos kor az a legkorábbi időpont, amikor maradandó személyiség károsodás nélkül képes elsajátítani ennek az összképében végtelenül egyszerű gyakorlatnak az alapjait.

 

A gyakorlás megkezdéséhez lehetőleg egy nem aktív időszakot - pl. etetés után fél, egy órával, este mielőtt kutyánk házába vonulva nyugovóra térne, stb. -, válasszunk.

 

A helyben maradás lényege, hogy kutyánk az általunk kívánt testhelyzetet felvéve addig maradjon, egyhelyben amíg ezzel ellentétes utasítást nem kap.

 

Első lépésként fektetésben gyakoroljuk a helyben maradást azért, mert ez a legstabilabban, legkényelmesebben felvett testhelyzet kutyánknak.

Legegyszerűbben a már fekvő kutyához megyünk oda, zsebünk természetesen tele van a már említett jutalomfalatokkal, leguggolunk mellé, s miközben az "Ott fekszik! Vagy, Marad!" vagy más tetszőleges vezényszót adjuk ki, egy-egy apró jutalomfalatot teszünk a földre, néha megsimogatjuk. 5-10 másodperc, gyakorlás után élénkebb dicsérettel zárjuk a gyakorlatot, miközben felállunk kutyánk mellől.

Ez az első lépés ahhoz, hogy a kiadott helyben maradási vezényszóra addig maradjon abban a pozícióban, amíg mi szeretnénk, és mi az első alkalommal, mint "tapasztalt kiképzők" csak 5-10 mp-ig szeretnénk, ha ott maradna. Az ezt követő gyakorlások során ezt az időtartamot növeljük kb. 1 percig, miközben 5-10 mp.-ként egy-egy jutalomfalatot dobunk fekvő kutyánk elé. Amennyiben ez jól megy, próbáljuk meg a gyakorlatot úgy is végre hajtani, hogy mi álló helyzetben vagyunk kutyánk mellett, miközben ő továbbra is fekve marad. Amennyiben ebünk a falatokat sürgetve föl kívánna kelni, úgy marját lenyomva fektessük vissza, és így folytassuk a gyakorlatot. Ha ezen a tanítási fokon is túl vagyunk s kutyánk folyamatosan, fekve marad kb. 1 percig úgy, hogy mellette állunk, próbáljunk meg először helyben mozogni, majd fokozatosan távolodni tanítványunktól. Amennyiben fölkel, azonnal visszafektetjük, s jutalmazzuk.

 

Amikor ezt a szintet elértük érdemes tudásunkat kipróbálni más helyszínen is. Menjük ki egy erre alkalmas nyugodt zöld területre, s megfelelő mozgási mennyiség után (labda, játék, más engedelmes gyakorlatok), fektessük le kutyánkat és ismételjük el az otthon tanultakat. Feltehetően amennyiben otthon fokozatosan és következetesen hajtottuk végre a tanítás lépcsőit, nem jelent gondot kimozgatott kutyánkat rövidebb-hosszabb ideig helyben maradásra bírni. Ügyeljünk arra, - mivel ez a kutyának nehéz "önmegtartóztató" feladat - hogy zárásként mindig feszültségfeloldó játék legyen a végén.

Ezt a feladatot olyan hosszú időtartamon át kell kutyánknak végrehajtania az engedelmes vizsgán, ameddig a másik kutya az összes többi gyakorlatot végrehajtja. Tehát miután ingerszegény környezetben stabilan 4-5 percig megy a helyben maradás, úgy, hogy mi 5-10 méterre el tudunk távolodni kutyánktól, folytatnunk kell a tanítási folyamatot egy kutyaiskolán, ahol más kutyák jelenléte zavaró tényezőként hat. Amennyiben kellő türelemmel alapoztuk meg a gyakorlat végrehajtását, úgy az időtartamot 1-2 percre visszacsökkentve (és kutyánkat a biztonság kedvéért a hosszú póráz ellenőrzése alatt tartva) nem jelenthet problémát az eredményes kivitelezés. Ezután már csak a helyben maradás idejét kell növelnünk.

 

Az ülve és állva helyben maradás nem alap, hanem magasabb vizsgafokozatokban előforduló gyakorlatok.

 

 

SZABADON KÖVETÉS

 

Miután sorozatunk előző részeiben a kutyakiképzés alapjaival és a kutyánk nevelésekor elengedhetetlenül szükséges képességfejlesztő gyakorlatokkal és játékokkal is megismerkedtünk, rátérhetünk a minden gyakorlat vázát képező pórázon vezetésre, illetve ennek nehezített válfajára a szabadon követésre.

 

Kép Természetesen ennek a gyakorlatnak a tanítására is, mint minden másnál a legfontosabb az ingerszegény zavaró körülményektől mentes környezetben való tanítás. Talán legjobbak a nyomkövetés, mint az engedelmességi gyakorlatok tanításánál a hajnali órák, amikor kutya és ember egyaránt tiszta fejjel tud feladatára koncentrálni. A tanítási folyamathoz szükséges természetesen egy egysoros fojtó nyakörv olyan láncszemekkel, amelyek mindegyikébe belekapcsolható a kb. 1 méteres vezető póráz karabinere. A nyakörvet a kutyaiskolákon általánosan elterjedtekkel szemben nem úgy használjuk, hogy az egyik karikába csatoljuk a karabinert, miközben a másik karikában szabadon futó nyakörv szár folytja a kutyát, hanem az egyik karikába kapcsolt póráz segítségével a kutya nyakán közvetlen az álla alatt érintőlegesen szorosra húzzuk a nyakörvet, majd 180 fokban visszahajlítva ugyanennek a szárnak az egyik láncszemébe is belekapcsoljuk a karabinert. Ennek a nyakörvhasználatnak a segítségével egy olyan vezető eszközt kapunk kutyánk nyakán, mely anélkül, hogy az állatot fojtaná, legapróbb kézmozdulatunkat is pontosan közvetíti az állattal. Fontos dolog a nyakörv fölcsatolásánál, hogy az, mindenkor a kutya álla alatt legyen meghúzva, mert a nyak alsóbb részei izmoltságuk miatt sokkal ellenállóbbak minden külső behatással szemben, ezért nem reagálnak kellő érzékenységgel mozdulatainkra.

A tanításhoz ezen kívül elengedhetetlenül szükséges, hogy kutyánk ne jóllakottan lásson munkához, mert ilyenkor, ahogy nekünk, úgy neki sincs kedve dolgozni. Tehát amennyiben a reggeli órákra tesszük a gyakorlás időpontját, úgy az előző esti etetést érdemes vagy teljes egészében kihagyni, vagy lecsökkenteni fél adagra. Ha ezt meg tudtuk tenni, a tanítás közben teletehetjük zsebünket ízletes jutalomfalattal, (erre a célra legelőnyösebb az aránylag kemény, de mégsem túl fűszeres virsli ill. főzőkolbász apróra vágva: kb. 1x1x1 cm-es kocka) amivel kutyánk minden egyes általunk jónak ítélt cselekedetét azonnal megjutalmazhatjuk. Jutalmazásra lehetőleg ne használjuk száraz tápot, mert időbe telik amíg kutyánk megrágja, szomjas lesz tőle és a munka megszerettetése miatt a gyakorlásokkor valami extrát is szeretnénk neki adni a másfajta eledellel. A fent felsoroltakon kívül ajánlatos zsebünkbe tartani olyan fogási lehetőséggel rendelkező játékot (füllel rendelkező kisméretű ütőzsák, zsinóros labda) melyek segítségével kutyánkkal felszabadultan tudunk játszani.

 

Miután áttekintettük a gyakorláshoz szükséges felszereléseket és körülményeket térjünk rá konkrét gyakorlás folyamatára. A gyakorló területre kiérve lehetőleg mindig játékkal kezdjük napi tevékenységünket, így elkerülhetjük azt, hogy kutyánk kedvetlen legyen már a gyakorló hely meglátásakor. Az eddigiekből is kitűnik, hogy célunk nem az, hogy egy engedelmeskedő robotot alakítsunk ki kedvencünkből, hanem hogy kutyánk természetes adottságait kihasználva úgy tanítsuk meg az általunk kívánt dolgokra, hogy azokat jókedvűen, felszabadultan velünk szoros együttműködésben hajtsa végre.

 

Kép Tehát a gyakorlótérre kiérve 2-5 perc felszabadult játék következik, amikor is előkerülnek zsebünkből az ott rejtegetett erre alkalmas játékok és minden kényszerítő intézkedés nélkül megpróbálunk játékba elegyedni kutyánkkal. A játék közben azokat a viselkedéselemeket próbáljuk felvenni, amit két kutya egymással való játékában megfigyelhetünk. Eközben a játék közben a labdát ill. ütőzsákot eldobva bíztatjuk kutyánkat ezen tárgyak felvételére, amennyiben a tárgyat felveszi, megpróbálunk előle elszaladni, ha utolér a fogási lehetőségeknél mi is megragadjuk a tárgyat és kutyánk erejéhez mérve "huzi-voni" játékba bonyolódunk, ilyenkor az sem baj ha négykézláb állunk, sőt még moroghatunk is. Ismét kihangsúlyozom, a legfontosabb a felszabadultság, mert a gyakorlásnak ebben a részében elsődleges célunk, hogy a tréning helyét ill. magát a tréninget megkedveltessük a kutyával.

 

Kép Rövid játék után a pórázt a kutya nyakára csatolva megkezdődhet a tanítás.

Első lépésként kutyánkkal alapállást veszünk fel, melyben kedvencünk a bal lábunk mellett ül, a tanítás közben a pórázt tartó bal kéz lesz a fegyelmező eszköz, amivel a kívánt mozgásokat kutyánknál irányítjuk, jobb kezünkkel a jutalomfalattal teletömött zsebünk tartalmából jutalmazzuk az ebet. Az alaphelyzetben ülő kutyával a lábhoz vezényszó elhangzása után határozottan elindulunk, miközben jobb kezünkben már egy jutalomfalat rejtőzik. Elindulásunk után, amennyiben kutyánk nem "ragad rá" jobb kezünkre az illatok miatt és folyamatosan előre ill. oldalt megpróbál kitérni mellőlünk, úgy ezeket a kitéréseket a bal kezünkben tartott póráz kitéréssel ellentétes irányú megrántásával korrigáljuk, majd minden egyes rántás után, amikor újra felveszi a szabályos helyzetet mellettünk ezt azonnal egy falattal honoráljuk. Öt-tíz lépés megtétele után megállunk, a megállás pillanatában a pórázt felfelé megrántjuk, miközben a jobb kezünkben rejtőző jutalom falatot kutyánk feje fölé tartjuk kb. 30-50 cm-re. Amennyiben a mozdulatsor hatására kutyánk leül abban a pillanatban megkapja a feje fölötti kézből "beígért" falatkát. Amikor ezt megkapta utána elejtjük a pórázt és a másik zsebünkben rejtőző játék kerül elő és ismét kb. fél perc felszabadult játék következik, azért, hogy a fegyelmezés által okozott megterhelést végérvényesen feledtessük ebünkkel.

 

A rövid játék után ismét megismételhetjük az előzőekben leírt tanítási folyamatot. Figyeljünk arra, hogy az első gyakorlások alkalmával 8-10 perc, tehát max. 4-5 munkafolyamatnál többet ne végezzünk. Amikor már ez az 5-10 lépés laza pórázzal pusztán csak a jutalomfalatot tartó kezünk irányításával megy, akkor térhetünk rá hosszabb távok megtételére.

 

Mivel a vizsgagyakorlatok nem csak egyenesen kell menni, ezért jobbra- balraátot ill. hátraarcot is kell tanítanunk. A jobbra-balra át mivel kutyánk folyamatosan szorosan bal lábunk mellett közlekedik nem lehet probléma. A hátra arc tanítása kicsit bonyolultabb, mert itt - amíg mi egy szabályos balra történő hátra arcot végzünk, addig kutyánk minket megkerülve fordul a kívánt irányba. Ezt úgy kivitelezhetjük, hogy a fordulás pillanatában a pórázt bal kezünkből a jobba áttéve és azt kissé jobbra meghúzva befordulunk a kívánt irányba, s amikor kutyánk a pórázhúzás hatására ismét bal lábunk mellett helyezkedik el dicséretképpen természetesen jön a jutalomfalat. Amikor kutyánkkal a fent felsoroltakat laza pórázon végre tudjuk hajtani, következhet a tanításnak az a része, amikor az egyébként is laza pórázt megpróbáljuk fokozatosan mellőzni. Ez kezdetben rövidebb póráz használatát teszi szükségessé. A rövid póráz a kutya álló helyzetében kb. a földig érjen, és ne legyen a végén "fogókengyel". A szabadon követés elkezdésénél a gyakorlás első része megegyezik a pórázon vezetés gyakorlattal, annyi különbséggel, hogy a szabályosan pórázon közlekedő kutya nyakába csatolt rövid pórázt - amennyiben úgy érezzük, hogy a kontaktus elég erős köztünk - menet közben elengedjük had lógjon, de ugyanúgy menetelünk tovább és a végén az ültetést is ugyanúgy hajtjuk végre csak pórázrántás nélkül. A kutya nyakában lógó rövid póráz azt a lehetőséget hagyja meg nekünk, hogy az esetleg mégis renitenskedő ebet a póráz gyors megragadásával fegyelmezni tudjuk. Valószínű, hogyha a kezdeti pórázos szakasz jól lett megtanítva a kutyának, kellően türelmesek és fokozatosak voltunk akkor ritkán kell pórázzal közbeavatkoznunk.

 

Kép A tanítás egész folyamatára tehát igaz, hogy minden körülmények között az egyes munkaszakaszok után felszabadult játékkal oldjuk a feszültséget, a tanítás közben minél kevesebb erőszakkal, inkább jutalomfalattal hajtassuk végre gyakorlatainkat valamint, hogy ne engedjünk a kísértésnek a kutyánkon ha a legkisebb jelét látjuk a szellemi fáradásnak (már nem olyan figyelmes és élénk, esetleg ásítozik) egy rövid játékkal azonnal fejezzük be a gyakorlást.

 

Természetesen a fenti sorok alapján nagyon nehéz megtanítani ezeket a gyakorlatokat kedvencünkkel, de országunkban nagyon sok jó kutyaiskola működik, ahol megfelelő szakmai segítséget kaphatunk újdonsült hobbynkhoz.

 

 

AZ ÜLTETÉS

 

 

Kép Az ültetés esetében a következőképpen néz ki a tanítás az instrumentális kondícionálás felhasználásával: Fogjuk a kutya kedvenc játékát vagy egy finom falatot, és felhívjuk rá a kutya figyelmét. A tárggyal addig ingereljük, míg fel nem támad benne a vágy, hogy megszerezze. Amint megpróbálja elérni, nyúl felé, ugrál érte stb. a tárgyat a feje fölé tartjuk, oly módon, hogy ne érhesse el, de lássa, és folyamatosan ismételjük az "ülj" vezényszót. Az eredménytelennek bizonyuló ugrálás, ugatás, stb. próbálkozások során a kutya előbb-utóbb leül, tekintetét a tárgyra szegezve. Ebben a pillanatban a vezényszó ismétlésével egy időben oda kell adjuk neki az áhítat tárgyát; ezt a pillanatot nevezzük megerősítésnek.