Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyomkövetés alapjai 6.

2009.03.04

Az előző részben odáig jutottunk, hogy ki tudunk dolgozni kutyánkkal egymás utáni 2-3 nyomot, amit darabolt nyomnak neveztem. Ez tulajdonképpen már egy 250-300 lépéses nyom, amely a tárgyak jelzésének hiánya miatt több részletben kerül kidolgozásra. Mire ide értünk, már  sok nehezítésen is túl vagyunk, mindenféle időjárási körülmények, különféle talajok, sok féle alakzat van már mögöttünk. Ez kb. 70-80 nyomkövetés alatt végrehajtható, ami heti 2-3 alkalommal számolva 6-8 hónap munkája. Most jön a hab a tortára!

 

Elkezdhetjük a tárgyak jeleztetését. Ehhez a nyomok hosszából egy kicsit visszaveszünk, hogy az új feladat miatt nehogy a többivel együtt besokalljon. Fektetünk egy rövid kéttöréses nyomot, a tárgyakat úgy válogassuk, hogy mondjuk összesen 3 tárgy lesz, az első kettő teljesen közömbös tárgy lesz, az utolsó egy játékra alkalmas megszokott tárgy. A közömbös tárgyak később már nem lesz közömbös, majd azzal is játszunk, de most még így is nevezhetjük. Lényeg az, hogy itt már elkezdhetjük következetesen használni a szabvány tárgyakat (5x3x2 cm), ezek mindenféle anyagból lehetnek csak üveg és fém nem.

 

Tehát lefektetjük a nyomot a szokott módon, azután öltöztetjük a kutyát és magunkat, majd indítjuk a nyomra. A szokott módon kutyánk önállóan halad az első tárgy felé, mi a pórázt kb 2-3m-en tartva követjük. Amikor látótávolságba kerül a tárgy, elkezdjük egy kicsit lassítani a kutyát, ezzel egyidőben a másik kezünkkel a föld felé is elkezdjük feszíteni egyre erősebben. Ezzel a kutya egy kényelmetlen helyzetbe kerül, ami akkor oldódik fel, amikor a tárgyat már ˝  m-re megközelítette és kiadjuk a fekszik vezényszót. Addig nem mozdulunk, amíg a kutya le nem fekszik. Ekkor a pórázt még mindig feszesen tartva elkezdünk a tárgy felé menni úgy, hogy a kutya azt nem érheti el és nem is kelhet fel.

 

Amikor a kutya mellé érünk, leguggolunk mellé, megsimogatjuk, kinyúlunk a tárgyért, lassan megfontoltan mozgunk, felemeljük a tárgyat és megmutatjuk a kutyának. Ezután a tárggyal megsimogatjuk a fejét és eltesszük zsebre. Megmutatjuk az üres kezünket, majd az indítási szokásaink szerint további keresésre buzdítjuk. Ugyanez történik a második tárgynál is, mire a harmadik tárgyhoz ér a kutya, felgyűlik benne a feszültség, úgy hogy a harmadik tárgynál egy nagyon picit változik az eljárás menete, amikor a lefektetett kutya mellé érünk, kinyúlunk a tárgyért, várunk 2 másodpercet, és a földről már dobjuk is, mehet a játék.

 

Ettől kezdve mindig jeleznie kell a tárgyat és az utolsó tárggyal anyagtól és mérettől függetlenül mindig játszunk. Az utolsó tárgy sokszor, de nem mindig lehet kedvelt játék is (labda v. ütőzsák), csak mindig figyelni kell, nehogy az utolsó tárgy miatt az előzők mellőzve legyenek, a kutya soha nem tudhatja, mi várja a végén, de bármi az, játék a vége.

 

A következő részben azokat a dolgokat vesszük sorra, amelyek nyomkövetés szempontjából másodlagosnak tűnhetnek, de a vizsgán sok apró pont elvesztését jelenthetik, ha nem tudjuk őket.