Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyomkövetés alapjai 5.

2009.03.04

Muszáj egy kicsit kitérni a törésre, mert ezen nagyon sok múlik a későbbiekben. Ha ezt nem érti a kutyánk, eltéved a nyomon és az eredménytelenség miatt oda lesznek az aznapi terveink, ha utána dolgozni megyünk, megverjük a főnökünk, ha további ágazati munkák vannak hátra, eleve eredménytelenül vágunk neki.

 

A törés kidolgozásánál is elsősorban a kutya önálló munkáján van a hangsúly. Úgy kell segítenünk kutyánkat, hogy olyan feladatokat adunk neki, amit ha megold, a megoldás módjára rájőve tudja a következő feladatot is megoldani. Lássunk erre egy alapvető példát.

 

Esetünkben a kutyánk nem akarja megérteni, hogy erősebben figyeljen a törésnél, rendszeresen túlhalad, és azután nem talál vissza a második szárra. Más tematikáknál különféle segítő módszereket vetnek be annak érdekében, hogy rászoktassák a kutyát, jobban kell figyelnie. Kényszerítő eszközökkel lassúbb haladásra bírják, jutalomfalatokat helyeznek a nyomra, esetleg előtte éheztetik is, hogy még jobban koncentráljon. Mi történik ilyenkor? A kutya éhes, mint az állat, érezve a falatok illatát elkezdene rohanni a szag forrásának irányába, de pl. a szöges nyakörv által keltett fájdalom visszafogja. Ezért konfliktus helyzet alakul ki benne, amit ha sokszor alkalmazunk, egy átlagnál erősebb kutya tolerál, de a legtöbb ki szeretné kerülni az egészet. De azok a kutyák is, akik látszólag tolerálják (elbírják), valamilyen módon megszenvedik az egészet. Persze a többi ágazat is bővelkedik az efféle konfliktusokban, úgy hogy meg lehet nézni a sportkutyák orvosi költségeit, elgondolkodtató. De ennek a sorozatnak az a célja, hogy minden kutyatulajdonos meg tudja a segítségével tanítani az alapokat. Egy olyan vizsga képe lebegjen a szemetek előtt, amikor a vizsga reggelén kimegyünk a nyomterületre, nyugodtan felkészülünk, közben elbeszélgetünk a többi vizsgázóval, majd amikor mi következünk, nyugodtan elindulunk a dolgunkra. Se mi nem idegeskedünk, se a kutyusunk, hiszen szeretjük ezt csinálni és mindig tök jól sikerül, még ha vannak is apró hibák benne.

 

Tehát hogyan segítsünk, hogy abból tanuljon, de magától jöjjön rá a megoldásra.

 

Fektetünk egy nyomot, de a már említett hiba miatt speciális helyet keresünk. Olyan helyre lesz szükségünk, ahol fizikai akadálya lesz a törésen túli haladásnak. Ilyen –szakszóval tereptárgy- lehet egy házfal, egy árok széle, ill. bármi, amitől muszáj elfordulnia valamerre. Ezzel segítettük a megoldásban, de ezt ő nem tudja, mi csak haladunk a póráz végén, és ha jó irányba fordul, rádicsérünk szóban és egyébként is megtalálja az imádott tárgyat jutalomként. Ezután ha ezt érti, már csak az a dolgunk, hogy a tereptárgyat gyengítjük (egyre kisebb tárgyaknál törünk, kihasználunk egy mélyebb barázdát a vetésben, stb…) egészen a teljes elhagyásig.

 

Másik megoldás, ha szándékosan hibáztatjuk a kutyát. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy az alapnyom lefektetése után elindítjuk a nyomkövetésre, de hagyjuk túlfutni a törésen. Amikor 2-3 métert túlment, lefektetjük, vagy dugóhúzós lekötővel kikötjük azon a ponton. Odasétálunk a tárgyhoz, felemeljük, feldobáljuk a levegőbe, majd ha a kutya eléggé bosszankodik, onnan fektetünk egy új alapnyomot és kezdjük elölről. Feltehetően itt már jobban fog figyelni. Annyit segíthetünk, hogy a töréshez közeledve egy hajszálnyit lassíthatjuk a kutyát, de ez őt nem befolyásolhatja önálló munkájában.

 

Egyéb iránt ne féljünk visszanyúlni soha az alapokhoz, az általam kezdő nyomnak használt képlet még egészen haladó szinten is segíthet visszaállítani a helyes egyensúlyt.

 

Visszatérve a darabolt nyomhoz ennek használatával már eljuthatunk egészen hosszú nyomokhoz is, természetesen figyelni kell mindig kutyánk hangulatát, ha kezd kedvetlen lenni, lehet egy-egy happy nap, alapnyom labdával a végén és nagy séta.

 

A következő nehezítési körülmény a különböző talajfajták kipróbálása. Az elején is szükséges a talajfajták váltogatása néha , de a nyom tanításának ebben a szakaszában már sportot űzünk ebből. Arra kell figyelnünk, hogy nehezebb talajon mindig visszakönnyítjük a feladatot, tehát nehéz talajon akár mehet az alapnyom, könnyebben meg megnyújthatjuk.

 

Ahhoz, hogy a talajok között jól tájékozottak legyünk, először tudnunk kell, mik azok a körülmények, amelyek nagymértékben befolyásolják kutyánk teljesítményét.

 

Ilyen tényezők:

 

- Keménység

 

- Nedvességtartalom

 

- A talaj saját szaga

 

- A felület egyenletessége

 

További megszoktatandó környezeti befolyásoló tényezők:

 

- Napszak

 

- Szél erősség

 

- Szél irány

 

- Hőmérséklet

 

Nem vagyok matematikus, de nyilvánvaló, hogy az előforduló lehetőségek száma végtelen. Mindig próbáljuk beleképzelni magunkat a kutya helyébe, milyenek számára ehhez a munkához a körülmények. Ha nem vagyunk restek, térdeljünk le, és szagoljuk meg a földet. Kellemes érzés vagy a körülmények valamelyike kényelmetlen? Ha kényelmetlen, mennyire lehet az a kutyának? Befolyásolja-e a munka sikerét? Mennyire könnyítsük a feladatot, hogy a végén ego építő sikerélménnyel távozzon a kutyus a helyszínről?

 

Az ideális helyszíntől itt is haladjunk fokozatosan a nehezebb feladatok felé. A keménységről nincs sok írni való. A nedvességtartalomnál, ha kell, markoljunk bele a talajba, megmorzsolva érezni fogjuk, van-e benne nedvesség. A talaj saját szagára nagyon figyeljünk, szagoljuk meg nyugodtan. A számunkra csak gyenge szag kutyánk szaglóképességével százszorosára nőhet, trágyázás, növényvédelem, egyéb szennyeződés mind árthat. A felület egyenetlenségei is nehezíthetik a követést, nem mindegy, hogy egy mélyszántásra megyünk 30-50 cm-es rögökkel vagy simára boronált talajt választunk.

 

A napszaknál nem mindegy, hogy éjszakai pihenése után kell megoldania egy feladatot a kutyának, vagy egész napi tevékenysége után.

 

Sarokpont a szélerősség és irány. A hátszélben a kutya fokozottan kell, hogy figyeljen, mert a talaj felett lebegő szagfelhőt elfújja a szél. Szembeszélben magasabban hordja a fejét, mert az előtte lévő szárról több, de kisebb koncentrációjú szagot hoz a szél egyenetlen elosztásban. És végül a hőmérséklet nagyban befolyásolhatja a talaj szagtartását, nagy melegben gyorsan hűl a nyom, a talaj párolgásával elpárolognak az egyéni szagrészecskéink is. Túlzott hidegben meg alig tud lerakódni szagunk, talajsérülést pedig nem is tudunk előidézni szinte.

 

A következő részben összekötjük a darabolt nyomot és lassan elkezdjük jeleztetni a tárgyakat.