Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyomkövetés alapjai 4.

2009.03.04

Az alapnyomon való munka minősége enged arra következtetni, hogy kutyánk megérett a továbblépésre.

 

Mit látunk ilyenkor?

 

 - A kutyát a kocsiból kivéve azonnal szimatolni kezd, láthatóan menne már keresni.

 

- A szimatkatlanból a kutya pontosan, mély orral keresni kezd, még akkor is jó irányba indul, ha ferdén tesszük rá a szárra.

 

- A törésnél 0.5-1m-nél nem halad túl, a második szárat esetleg kis ellenőrző kör után önállóan megtalálja, azon magabiztosan halad a tárgyig.

 

- A tárgyat megtalálja még akkor is, ha azt befedem fűvel vagy egy pár görönggyel.

 

Mindezeket önállóan, enyhén feszes pórázon, a külvilág kizárásával teszi, tanácstalanságnak és kedvetlenségnek a nyoma sem látható.

 

Ha ezeknek a kritériumoknak megfelel a munkánk, tovább lehet lépni.

 

Nézzük meg, hogy ezután milyen lépések következnek, mik azok a változók, amelyek fokozatos adagolásával - a tárgyjelzés kivételével - már az egyes vizsga szintjére juthatunk:

 

A nyom

 

- hossza;

 

- a törések száma;

 

- a területek nehézsége talajminőségben;

 

- a területek nehézsége terepviszonyokban;

 

- a késleltetés;

 

- a napszakok változtatása;

 

- az időjárási nehézségek.

 

Ezeket a változókat véleményem szerint ebben a sorrendben kell beépíteni munkánkba úgy, hogy az előző részben tárgyaltak szerint max. 2, de lehetőség szerint inkább csak egy tényezőt változtassunk mindig. Ha egy tényezőt változtattunk és azt jól megoldotta, két-három alkalom után jöhet a következő nehezítés.

 

NAGYON FONTOS, HA KUTYÁNK NEM TUDJA MEGOLDANI AZ AKTUÁLIS FELADATOT, MÉG EGYSZER FELADJUK NEKI A LECKÉT PÁR NAP MÚLVA, ÉS HA AKKOR SEM MEGY, VISSZALÉPÜNK 2 LÉPÉST.

 

HA A KUTYA NEM JÓL DOLGOZIK, NEM ÉRTI A FELADATOT, MINDIG MI VAGYUNK A HIBÁSAK, MI MAGYARÁZTUNK ROSSZUL!!!

 

Tekintsük át az első két nehezítési tényező adagolását, hogyan is kéne ezeket beépíteni munkánkba.

 

Az előzőekben tárgyaltak szerint alapnyomunk kb. 40-50 lépés első szár, 20-30 lépés második szárból állt. Következő feladatként az első szár hosszabbítását iktatjuk be, fokozatosan 70-90 lépésre felvisszük a hosszát, míg a feladat többi része változatlan marad. Ha eddig eljutottunk, az első szárat visszavesszük 60-70 lépésre, és a második szár nyújtásával folytatjuk, míg az is eljut 70-90 lépésig. Ezután fokozatosan visszahosszabbítjuk hozzá az első szárat, és kis túlzással már kész is az egyes vizsga fele.

 

Ezt követően beiktathatunk még egy törést, de ehhez szükség van még egy tárgyra, hogy megerősítsük a kutyát cselekedetében és nehogy elveszítse motiváltságát. Igen ám, de ha tárgyat talál a kutyus, akkor játszani kezd vele, tehát nem fog figyelni. Ekkor használjuk a darabolt nyomot, ami két vagy több nyomra szeletelve egy nagy nyom.

 

Ez úgy néz ki, hogy az első törés után megtalál egy tárgyat, de ez a tárgy, egy játékra nem annyira alkalmas tárgy lesz (ideális az előző napi zoknink összetekerve). Ezt a tárgyat a kutya megtalálja, egy picit játszhat vele, de mi csak passzívan játsszunk vele, kérjük el tőle a tárgyat, a szokott módon simogassuk meg vele, tegyük zsebre, majd arról a pontról indítsuk tovább, ahol a tárgy feküdt. A végén bejátszott tárgy van, avval mehet a nagy játék.

 

Fontos rész a törések kidolgozása, ebbe szinte mindenki ösztönösen segíti kutyáját, és általában ez súlyos problémákhoz vezet a későbbiekben. Hogy hogyan oldjuk meg a feladatot, ha nem érti ebünk ezt a részt, erről szól a következő rész.